Milyen lehetőségek vannak ilyen helyzetben?

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Apukámnak időnként agresszív kitörései vannak. Ilyenkor a legapróbb neki nem tetsző megjegyzés is ellenséggé teheti az illetőt a szemében, legyen az közeli rokon vagy barát. Hullámokban törnek rá ezek a rossz időszakok (1-2 hónaptól akár pár évig tartanak) és kb. 3 hete megint mélypontra került (most például az új munkahelyén „szívatják”). Abszolút kiszámíthatatlan. Ilyenkor fokozott alkoholfogyasztás is társul ehhez a szélsőséges hangulatingadozáshoz, ami csak még kezelhetetlenebbé teszi. Azonban józanul is teljesen torz és zavart az én- és világképe. Több váláson van túl, aminek nem érti az okát. Áldozatnak látja magát és ezt valótlan eseményekkel próbálja igazolni (megcsalták, kiforgatták a vagyonából…). A munkájában sem sikeres: mivel törvénytelen eszközökhöz is folyamodik (fizetését lopással egészíti ki vagy munkaidőben elhagyja munkahelyét, ittasan dolgozik), ezért több állását is elvesztette. Egyre kisebb bérért kényszerül dolgozni, ami az anyagi gondok mellett önértékelési problémát is okoz neki. Úgy érzi, hogy nem ismerik el eléggé, „pedig ő jó ember”. Igazságtalannak látja helyzetét, így jogosnak tarja a lopást és egyéb „leleményes” módszereket. Sosincs megelégedve a jelennel, álmokat szövöget a kiérdemelt gazdagságról. A körülményeiért természetesen másokat okol: a volt feleségeit, a főnökeit vagy akár más vezetőket, diplomásokat. Panaszáradatát meghallgatom, ha ezzel segítek neki. Azonban állapota rohamosan romlik, és elképzelhető, hogy akár a tettlegességig fajulnak az események és másokat bántalmaz (amire volt már példa). Már nem csak otthon, hanem nyilvános helyeket is magánkívül őrjöng és fenyegetőzik (rendőrökkel, orvosokkal, mentősökkel… kívülálló idegenekkel). Kétségbeejtő, hogy milyen szélsőséges a kedélyállapota: olykor szánalmas, sajnálatraméltó áldozatból válik nárcisztikussá; egyik pillanatban szerelmet vall, aztán életveszélyesen fenyeget. Kreált meséit pedig komolyan elhiszi. Olykor saját magával társalog. Én úgy gondolom, hogy kezelésre szorulna, de ő ezt nem így látja. Milyen lehetőségek vannak ilyen helyzetben? Köszönettel: Krisztina