A kérdés
Tudom, hogy az az élethelyzet, amit folytatok nagyon rossz az egészségemre nézve.. én speciál alkohol függő vagyok, tisztában vagyok azzal ,hogy ez semmi jóra nem vezet, nem fogom így elérni a céljaimat, tudom ,hogy egészségtelen, hízok is tőle, gyomor problémáim lesznek, és ha így folytatom kőkemény alkoholistává válok.. Mindennel tisztában vagyok, tudom, hogy csak akkor jutok előbbre ha egyszer, s mindenkorra megszakítom a kapcsolatot az alkohollal. Ha megszakítom vele, akkor az életem többi területén fejlődhetek, több célt elérhetek és ez vezet a boldog élethez mégis a boldogtalant választom, mert ez valamiért kényelmesebb (vagy legalább is annak tűnik), kemény energia belefektetés a változás.. Minden apró változás is.. már akár az is ,hogy mondjuk leszokok a körömrágásról, vagy más egyéb rossz szokásról, még az ilyen kisebb változtatások is komoly munkát igényelnek.. A dohányos is tudja, hogy nem jó amit csinál mégis szívja. De miért olyan nehéz változtatni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Vivi! Talán az egyik legősibb kérdés, ami önt foglalkoztatja, és régóta kínozza az embereket: miért olyan nehéz változtatnom, amikor fejben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi állapot számomra káros? Rengeteg minden rejtőzik e mögött: tehetetlenség, gyötrődés, fásultság és beletörődés érzése, a változtatásra való képességünkben való hit elvesztése, sőt sokszor a magány is. Sokszor nem tudjuk, merre induljunk el, vagy nem tudjuk már előhívni emlékeinkből azt az élményt, mikor sikeresen tudtunk erőt gyűjteni és megoldani egy helyzetet. A szenvedélybetegségek ezen felül is komoly csapdát rejtenek magukban: az érzelmeinkkel való munka és a magunkhoz, másokhoz való kapcsolódás zavaraként egyértelműen közösségben valósítható meg a felépülés folyamata, ezt azonban ellehetetleníti a választott szerünk iránt kialakult szenvedélyünk azáltal, hogy mind inkább eltávolít, izolál bennünket a gyógyító közösségektől. Éppen ezért arra biztatnám önt, hogy próbáljon keresni egy közösséget mégis, mert nem kell ezen a helyzeten egyedül úrrá lennie, nem kell egyedül küzdenie, gyötrődnie, szenvednie. A közösség megtartja és megtanítja arra, hogyan kapcsolódjon az érzéseihez, hogyan dolgozza fel őket, és milyen más működést tud kialakítani ahelyett, hogy a feszültségeket, indulatokat alkoholfogyasztás formájában maga ellen fordítja. Azt javasolnám, hogy keressen fel egy addiktológiai osztályt vagy ha most úgy érzi, hogy a kórházi kezelés nem fér bele, akkor egy alapítványt, ahol TB alapon térítésmentesen tud igénybe venni nappali ellátást (egyéni konzultációkat, csoportterápiát). Ilyenek pl a Félúton Alapítvány Orczy Klub, Megálló Csoport, Írisz Klub, stb. Javasolhatom még az anonim közösségek látogatását is, ennek nagy előnye, hogy mindegy, mikor érzi sürgető szükségét a támogatásnak, gyűlés minden nap van. Higgye el, körülveszi önt egy gyógyító közösség, csak még nem találta meg őket. Minden jót kívánok önnek! Üdvözlettel, Pintér Diána
