A kérdés
Tisztelt Válaszadó! Tizennégy éves lány vagyok, és már lassan kettő- három éve vagdosom magamat. Nem tudom, miért kezdtem el, de nagyobb kérdés számomra, egyáltalán miért folytatom. Édesapám afroamerikai, ezért pár árnyalattal sötétebb a bőröm. Egyesek azt mondják, talán ezért érzem rosszul magam. Az az igazság, hogy régen mindez nem zavart, mára azonban napi szinten feketéznek engem, vagy akár le is cigányoznak. Utálom magam, nem tudom mit tegyek, vagy hogy álljak le. Nincs olyan hét, hogy ne vágnám magam, de rosszabb időszakban az iskolában minden tanítási óra után kimegyek a WCbe, és ejtek pár sebet magamon. Ötödikes koromban rászoktam valamilyen hányás elleni gyógyszerre,mert pánikrohamaim vannak. Néha legszívesebben itt hagynám ezt a világot. Mielőtt bárki azt hinné, soha de soha nem voltam szerelmes nem ilyen dolgok miatt csinálom. Az iskola pszichológushoz is küldött, de még egy se változtatott rajtam. Köszönöm előre is a segítségét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Petra!
A leírt önsebzés az érzelemszabályozás egyik módja, abban az esetben, ha valakinek nincs más eszköze arra, hogy az aktuálisan megélt nehéz érzéseit kezelje, tompítsa, csillapítsa.
Valóban szakember segítségére lenne szükség, ebben az esetben klinikai szakpszichológussal folytatott terápiára, ahol az érzelemszabályozás hatékonyabb eszközeit tudnák együtt kidolgozni, kapna segítséget, hogy az egyedül megélt érzéseit könnyebben tudja elviselni. Ha teheti, keressen fel mielőbb szakembert.
Üdvözlettel: Holló Melinda klinikai szakpszichológus