A kérdés
Azért írok, mert úgy érzem hogy kellene beszélnem valakivel. Néha úgy érzem depresszióba esek és ilyenkor teljesen elhagyottnak érzem magam és nincs kedvem senkihez és semmihez, vannak olyan érzéseim, hogy nem felelek meg eléggé sem a munkámban, sem pedig az életben. Sokszor vannak olyan gondoltalaim, hogy komoly betegségem van, főleg ha akármilyen fejfájásom van vagy akármi apró problémám egyből az jut eszembe, hogy komoly betegség áll mögötte és ez néha a mindennapjaimat is megnehezití, mert ilyen gondoltatok mellett, nem tudok máshova koncentrálni. Nemtudom eldönteni, hogy ez normális csak apró mindennapos probléma vagy tényleg jobb lenne beszélnem valakivel? Kérem adjon tanácsot, mit kelle tennem, szeretném ezeket a gondolatokat elüzni a fejemből és végre normálisan koncentrálni a saját életemre és jobbá tenni, de előtte le kell küzdenem ezeket a rossz gondolatok.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ide másolom az utolsó fél mondatát: “szeretném ezeket a gondolatokat elűzni a fejemből és végre normálisan koncentrálni a saját életemre és jobbá tenni, de előtte le kell küzdenem ezeket a rossz gondolatok” Ez a fél mondat ragadott meg engem leginkább a leveléből. Teljesen érthető a vágya, hogy megszabaduljon az Önt gyötrő kellemetlen gondolatoktól és érzetektől. Mennyivel könnyebb lenne az élete, ha ezek nem nehezítenék meg a hétköznapjait. Másrészről viszont hiszek abban, hogy ezek a gondolatok és érzések nem véletlenül jelennek meg. Úgy érdemes rájuk tekinteni, mint megannyi apró nyomra, segítőre, akik jeleznek valamit. Nem elűzni őket, megszabadulni tőlük, hanem kiváncsian, nyitottan rájuk nézni. Hűha, hát te meg mit keresel itt? Ha valaki magányos, betegnek vagy épp értéktelennek érzi magát, az csupa olyan érzés, amik azt jelzik a rendszer nem működik tökéletesen. A kérdés tehát nem az, hogy ez normális-e, hanem hogy milyen Önnek ezzel együtt élnie. Mennyire zavarja, mennyire gondolja, hogy érdemes lenne a fent leírt problémák nyomába eredni? Ha szeretné feltárni, hogy mi húzódik meg ezek mögött, akkor is több út van. Vannak önsegítő könyvek, támogató csoportok, és persze a legkézenfekvőbb, egy pszichológus felkeresése, aki támogatni tudja abban, hogy közösen megfejtsék mit is mutatnak ezek a jelzések Önnek. Itt szeretném hozzátenni, hogy nem akkor érdemes szakemberhez fordulnunk ha a problémánk olyan nagy, hogy már nem bírjuk el, hanem bármikor, ha szeretnénk, hogy valaki támogasson minket, együtt gondolkodj velünk. Ha igényünk van arra, hogy osztatlan figyelem és valódi elfogadás mellett találkozzunk önmagunkkal. Természetesen a döntés az Ön kezében van, de ha már így rákérdez, én szívesen bátorítom, igen, beszéljen valakivel, lehetőség szerint egy szakemberrel. Minden jót kívánok Önnek!Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
