A kérdés
Kedves Válaszoló! 33 éves 2 gyermekes családanya vagyok. Mindig határozott, reális gondolkodással megáldott ember voltam. Voltam... A problémáim kisebbik lányom születése után 4 hónappal kezdődtek. Elvesztettem egy hozzám közel álló rokont, apukámnak 2 infarktusa volt, műtöttek és én pánikolni kezdtem. 2 hónapig napi szinten legalább 3 rohamom volt, melyek elmúltak, majd a helyükre generalizált szorongás lépett.. Amikor már azt hittem, hogy jól vagyok egy hír teljesen beleásta magát a tudatomba. Egy apa megölte a gyermekeit. Azóta attól rettegek, hogy nehogy elmebajom legyen és önkívületi állapotban ilyet tegyek imádott gyermekeimmel. Szinte folyamatosan ezen kattogok több mint fél éve. Voltam szakembereknél, akik szerint teljesen normális vagyok.Az a baj, hogy nem igazán hiszem ezt el, mert egy Anyának akinek mindenei a gyermekei nem lehetnének ilyen gondolatai.. Legyen kedves tanáccsal ellátni, mi az ami kizökkenthetne ebből az irreális gondolatból.. Van kiút? KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Jól kiválasztotta a probléma leírását, igen gondolati kényszerről van szó, aminek több gyökérgondolata lehetséges és ezek elkezdtek felépülni, témát , területet keresni maguknak. Önnek nyilván most kisgyerekes anyaként a legfontosabb terület maga az anyaság, ehhez a területhez köthetőek egyrészt a félelmei is. Mi a legrosszabb ami történhet?- hogy valamelyik gyerekének baja esik. Az a szál, hogy éppen Ön lesz az elkövető, az pedig szerintem abból az elcsúszásból adódhat, hogy magát nevezi meg a baj forrásának. Ennek egyik oka lehet az is, hogy mostanában Ön körül sok vesztesség, nehézség történt. Azt lenne jó megnézni, hogy ezek az esetek közben történt-e valamilyenféle önhibáztatás, továbbá hajalmos volt-e előzőleg is ezekre az önhibáztatásokra? Leveléből az is kitűnik, hogy erős halálfélelmet élt meg, ami pánikrohamokban tudott megnyilvánulni. Ez a halálfélelem kapcsolódhatott össze az önhibáztatással, a velem valami baj van meggyőződéssel.Persze ez csak egy hipotézis és apró demonstrálása annak, milyen szövevényes a lelkünk és az agyunk, miként kapcsolódhatnak össze teljesen oda nem illő tartalmak és fixálódhatnak, ha elkezdünk hinni bennük. A megoldás éppen ezek a tartalmak közelebbi megvizsgálása lenne, szembenézni a halálfélelemmel, azzal, hogy bármilyen módon hibás vagyok és ezeket a problémákat megtanulni kezelni. Érzek itt még egy lerendezetlen gyászfolyamatot is, hiszen éppen a gyerekágy után , amikor teljesen másra kell koncentrálni csomó vesztesség érte. Érdemes lenne mindegyiket külön megvizsgálni, a helyére tenni, új hozzáállást kialakítani nemcsak gondolati, hanem érzelmi szinten is. Egy konkrét gondolat már most is tisztán megfogható, az pedig, hogy az Ön fejében meg van írva mit kéne és mit nem kéne gondolni egy anyának. Szerintem nincs ilyen lista, az anyák sok mindent gondolnak akár haragjukban, akár félelmükben, akár fáradtságukban. Itt inkább az a fontos, hogy mernek-e szembenézni ezekkel a gondolatokkal és megtanulni kezelni őket, meghallani az üzeneteiket és a végén megszabadulni tőlük vagy kordában tartani őket. Van kiút, a gondolati kényszerek makacsok tudnak lenni, de csak tünetei a már leírt vélhető gyökérproblémáknak. Úgyhogy megcáfolhatja magát a gondolatmenetet is, de tartósabb és általánosabb jólétet tud elérni, ha megkeresi a gyökérelakadásokat. Ön dönthet arról, hogy ezt szakemberrel szeretné felderíteni és a helyére rakni vagy pedig megpróbálkozik egyedül, mindkét esetben sok munka áll Ön előtt és mellékesen a folyamatos szorongását is csökkenteni kéne. Remélem sikerült picit közelebb kerülni a probléma megértéséhez és ahhoz a szakvéleményhez is, amit már mások is elmondtak, hogy rendben van Ön. Üdvözlettel, Balázs Nelli
