A kérdés
Nem tudom mi bajom?Pánik beteg vagyok már évek óta.Az elején nem tudtam kontrollálni de most már sikerül közbe.Mióta megszületett a kisfiam aki jelenleg 9 éves azóta mindig parázok mindentől félek hogy mi lesz ha bajom lesz és ha meghalok mi lesz a kisfiammal.Ha fáj valamin akkor már tuti rákos vagyok. Ha valami olyat észlelek rohanok az ügyeltre.Már sokszor azon gondolkodok hogy teljes csődtömeg vagyok.Párommal 17 éve vagyunk együtt de félek hogy megunja a rigolyáimat.Sokszor esek mély depibe.Attól még ellátom a gyerekem és nincs is gond előtte álcázom a problémát.Csak lehangolt vagyok és utálom magam csak aludnék mert addig nem stresszelek semmin.Mit tegyek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Azok alapján amit leírt, nem olyan egyszerű megmondani, hogy mi a baja, mitől viselkedik úgy, ahogyan és azt sem lehet kitalálni, hogy vajon mi miatt tartja fent ezt az állapotot már ilyen régóta? Nyilván a párja ezt tolerálja, ő is valami miatt elfogadta. Olyan érzésem van, hogy benne ragadtak mindannyian egy szerepkörben és mindenki fél lépni, mert akkor megnyílna a mostani kör. Ezért is jó, hogy írt, hogy foglalkozik a kérdéssel és azt gondolom, hogy ennyi különböző tünet után célszerű lenne meglátogatni egy szakembert, aki első interjú és tesztek után, feltárná azt, hogy mi is zajlik Önben, hol akadt el és mit tudna kezdeni az elakadásával. Ezek után eldönthetné, hogy szeretné-e ezt egyedül vagy terapeutával együtt megoldani ? A gyerek, akinek a szülő a legfontosabb minta, főleg élete első 12 évében biztosan sok mindent észrevesz és akár magáévá is tesz a működéséből, már csak ezért is érdemes változtatnia. Ha valaki szomorú, szorong, minden ingert túlreagál, azt nem lehet eltitkolni, annak vannak jelei. Mit tegyen ? Ha jól értem eddig a menekülést választotta, minél kevesebb inger éri, annál jobban van, véleményem szerint ez pillanatnyilag segít, de hosszútávon kivonja Önt az élet kerekéből és minden olyan élményt,ami sikert, új dolgokat, büszkeséget hozhatna azt megvonja magától. Új dolgok kipróbálása, új célok felállítása, aktív részvétel tudná előmozdítani, persze előtte jó lenne a szorongást átfordítani konstruktívabb érzésbe. Lehet, hogy ez ennyi év után nehéz szakember nélkül, de érdemes vagy vele vagy nélküle minél előbb elkezdeni. A szakkönyvek alapján leszögezhető, hogy azok az emberek félnek a legjobban a haláltól, akik nem élnek megfelelő életet, akik nem merik megvalósítani vágyaikat, akik hagyják, hogy bent ragadjanak saját mókuskerekükben. Próbálja meg megtalálni azokat az apró lépéseket, melyekkel nagy valószínűséggel sikeres lehet és rendszeresen meglépni őket. Ez bármi lehet, ami kizökkenti a megszokottból. Sok sikert kívánok hozzá. Üdvözlettel Balázs Nelli
