A kérdés
Üdv. 8 éves a kisfiam 2.osztályos. Koraszülött volt. Rengeteg magatartásbeli gond van vele. Zavarja az órát és nagyon agresszív és hiperaktív is. Szakvélemény szerint csak heti 2 alkalommal kap fejlesztést,de ez kevés. Mit tehetnék? Voltunk már gyerekpszihiátrián,de ott sem kapott segítséget Ő is a társai is és mi is szenvedünkA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Nagyon nehéz élethelyzet ez, amit leírt. Minden tiszteletem, amiért szembe mer nézni ezzel a problémával, ki meri mondani, hogy a kisfiával gond van, és nem az iskolát / többi gyereket / orvosokat / környezetet stb stb hibáztatja. Fontos lenne tudni, milyen diagnózist kapott a kisfia a gyermekpszichiátrián (ADHD, magatartászavar vagy egyéb). Fontos lenne tudni azt is, milyen az értelmi fejlődése, van-e valamilyen részképesség-probléma, mik az erősségei és gyengeségei a gyermeknek - ezek is szerepet játszhatnak abban, mennyire és hogyan tud részt venni iskolai helyzetekben. Milyen sikerek, kudarcok érik - ez sokszor visszahat a magatartásra is. Szakvéleményt említ, tehát gondolom, voltak szakértői bizottságnál is. Javaslom, hogy alakítson ki szoros együttműködést a gyermek fejlesztőjével és a gyermek tanítójával is. A gyermekpszichiátriák a diagnózis felállítása után általában szerveznek szülőcsoportokat, tréningeket az adott problémával élő gyermekek szülei számára. Sok gyermekpszichiátria a pedagógusok számára is felajánl konzultációs lehetőséget. Eredményt általában a gyermeket körülvevő szakemberek és a család összehangolt, egymással együttműködő munkájától lehet várni. Az együttműködés elemei: rendszeres gyermekpszichiátriai kontroll, szakértői bizottság által előírt gyógypedagógiai fejlesztés, kognitív viselkedésterápia és szülőkonzultációk pszichológussal, az iskolában specifikus, személyre szabott pedagógiai módszerek, és az osztályközösségen belüli együttműködés fejlesztése (ehhez az iskolapszichológus is választhat a társak érzékenyítését, elfogadó attitűdjét támogató csoportos foglalkozásokat). Szóval igazából az szokott eredményes lenni, ha kiépül egy komplex támogató háló a gyermek körül, melyben mindenkinek megvan a maga szerepe, feladata, és a rendszer résztvevői összedolgoznak. Tudom, hogy ez egy ideális világban működne így. Szülőkonzultációk, kognitív viselkedésterápia és a problémák átbeszélése céljából érdemes lenne gyermek klinikai szakpszichológust felkeresni, ha elérhető a helyi pedagógiai szakszolgálatban vagy gyermekpszichiátriai szakrendelőben. A pszichológussal esetleg azt is át tudják gondolni, melyek a jelenlegi iskolában a problémákat fenntartó vagy súlyosbító tényezők, és mit lehetne várni egy esetleges környezetváltozástól. Remélem, hogy sikerül megfelelő segítséget találniuk. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra
