A kérdés
Végső elkeseredésemben írok! Rengeteget gondolkodtam, hogy milyen mélyről gyökerezhet a problémám, mi az a határ, amikor szakemberhez vagy szakmai tanácsért forduljak bárhova is. 3 éve ismerkedtem meg a jelenlegi párommal, előtte egy 4 éves kapcsolatból léptem ki, de úgy éreztem, hogy nem telt el elég idő a két kapcsolat között, hogy feldolgozzam magamtól az akkori sérelmeket, önbizalomvesztést. De közben jól is esett az önérzetemnek, hogy foglalkozik velem valaki, udvarol. Bár, ha visszagondolok a nyomulás a legjobb szó, mert a párom a találkozásunk után szinte észrevétlenül hozzám költözött, akkor egy fővárosi albérletben éltem és ő külföldről tért vissza. Édesanyjához nem mehetett, saját lakása, albérlete nem volt, tulajdonképpen semmije, de én soha nem figyeltem ezt, hogy kinek mi van, én önállóan megéltem mindig. Sokáig nem volt munkája, az én fizetésemből éltünk. Az autómmal járt két évig, én tömegközlekedtem, ez sem volt probléma. Viszont, ami már az elejétől fogva zavart, hogy féltékenykedett, nyomozott utánam, meglepetés szerűen a munkahelyemnél termett, feltörte a közösségi oldal és e-mail jelszavaimat, bár amikor ezzel szembesítettem letagadta, egyre inkább elviselhetetlenné vált a féltékenysége. Rengeteg energiám ment el arra, hogy bizonygassam neki, hogy soha nem voltam a megcsalás híve és kértem, hogy bízzon bennem, nem szűnt meg. Jelenleg odáig súlyosbodott a helyzet, hogy a barátaim előtt nyilvánosan szavakkal, célzásokkal megaláz, nagyon tudja forgatni a szavakat, úgymond jó taktikus, hogy ő tűnjön föl jó fényben mások előtt és engem elgyengítsen. Egy barátnőmtől kaptam erre egy könyvet, abban tudtam utána olvasni, hogy tulajdonképpen a lelkemet gyilkolja, és nem tudom hogy szabadulhatnék meg ettől, mert emellett szeretem és jól meglennénk. De már nem tudom eldönteni, hogy bennem van valóban a hiba, mert persze ő bármit megtehet, de én már azon kapom magam, hogy mindenért magyarázkodnom kell. Ez már nem normális szerintem, de tanácstalan vagyok. Köszönöm a választ, előre is.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, először a jeligéjében feltett kérdésre válaszolnék: amit leírt, abból nem derül ki egyértelmű info a párja személyiségére vonatkozóan. De szerintem nem is ez a lényeg (hogy szerintem mi a lényeg, azt kifejezi, hogy a kérdést átsoroltam a "személyiségzavarok" kategóriából a "családon belüli erőszak" és az "életvezetési tanácsadás" kategóriába). Leírása szerint a párja kezdettől fogva elég erőszakos Önnel, és ez az idők során még fokozódott is. A féltékenysége, kontrolláló-ellenőrző viselkedése az életük annyi részére kiterjed, hogy nem is egészen értem, mire vonatkozik, hogy "amúgy" jól meglennének. Tudja nekem úgy tűnik, hogy Ön már a saját szemének sem hisz, elbizonytalanodott abban, hogy nem vétkes-e abban, ahogy Önnel a párja bánik. Pedig ha a leírása hiteles, akkor Önnek ebben a helyzetben annyi a "vétke", hogy egy korábbi párkapcsolat tanulságait fel nem dolgozva, rossz lelkiállapotban vágott bele egy új kapcsolatba, azaz sérülékenyen. Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy az Ön kapcsolata bántalmazó jellegű, és a fő kérdés az Ön oldaláról az kell legyen, hogy mit tegyen - már abban az esetben, ha igazam van ebben a megállapításban Nem tudom, a barátnője milyen könyvet ajánlott, én is szeretnék egyet a figyelmébe ajánlani (http://www.libri.hu/konyv/patricia_evans.szavakkal-verve.html), szerintem nagyon tanulságos lesz, és segít eldöntenie, hogy vajon tényleg bántalmazó jellegű kapcsolatban él-e, ahogy én hiszem, vagy sem. Úgy gondolom, Önnek tényleg kellhet pszichológusi segítség ennek feltárásához, megértéséhez, és ahhoz, hogy a szükséges (Ön szerint szükséges) változtatásokat beindítsa. Mert változásra biztosan szükség van, akár helytálló a véleményem, akár nem, hiszen Ön szenved a jelenlegi élethelyzetében. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
