A kérdés
Tisztelt DoktorNő/Úr! 30 éves férfi vagyok. 16-18 éves korban vettem észre, hogy homoerotikus fantáziáim vannak. Gondoltam, ez csak kíváncsiság, ezért kiéltem a fantáziák egy részét férfiakkal, de a fantáziák ettől nem múltak el, azóta is tartanak. Kb 22 évesen volt több éves komoly kapcsolatom lánnyal, ami érzelmi és szexuális téren is jó volt. Jelenleg egy másik lánnyal vagyok kapcsolatban, több mint 4 éve, a kapcsolatban a szex is jó, de homoerotikus fantáziáim azóta is tartanak. Ezek a fantáziák főleg akkor törnek rám, amikor egyedül vagyok, munka közben vagy társaságban nem. Kérdésem, hogy van-e esély arra nem gyógyszeres terápiával, hogy ilyen fantáziák nem jussanak az eszembe? (Az okai annyira nem érdekelnek). Tudatosan azt gondolom, hogy nem szeretném az időm ilyesmikkel tölteni, és a kapcsolatom sem szeretném tönkretenni. Viszont frusztrál az, hogy nem élhetem ki a fantáziákat, mivel ha ismerősök/barátnőm megtudnák, akkor szégyelleném magam előttük. Válaszát köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, induljunk ki abból, ami az életében jó, és jól működik. Azt írja, hogy a párkapcsolata harmonikus, a szexuális kapcsolatot is beleértve. Kiértem a leveléből, hogy dolgozik, társaságba jár, vagyis fel kell tételeznem, hogy mindent egybevetve Ön egyensúlyban van, és az élete alapvetően rendben van. A homoszexuális és biszexuális szexuális vonzalmak éppolyan normálisak, mint a heteroszexualitás, bár az kétségkívül igaz, hogy bármilyen kisebbséghez tartozni nehezebb sors, mint a többség részének lenni. Vagyis megértem, hogy szeretne "leszokni", azaz minden tekintetben, nem csak az életvitelében, de a fantáziái terén is a heteroszexuális többséghez tartozni. Sokan vannak így, ez a vágy, és a homo- és biszexualitás agresszív társadalmi elutasítása szülte az úgynevezett reparatív terápiát, aminek ténylegesen az a célkitűzése, hogy leszoktassa az embert a heteroszexuálistól eltérő szexuális vágyairól, és a heteroszexualitás irányába fordítsa. A tapasztalat az, hogy csak a viselkedést lehet eredményesen megváltoztatni (azaz rá lehet bírni egy embert arra, hogy ne létesítsen szexuális kapcsolatot azonos neművel), de a vágyakat, fantáziákat nem lehet elhallgattatni. Sajnos egyetlen (majdnem) biztos eredménye van ezeknek a próbálkozásoknak: szorongás, bűntudat, ami nem megoldja, hanem fokozza az eredeti vívódást. Sokkal több értelme van annak, hogy a saját neméhez (vagy ahhoz is) vonzódó ember - ún. affirmatív terápia során - segítséget kapjon az önelfogadásban, abban, hogy saját magát megismerve döntsön az életviteléről. Nem akarom bagatellizálni a problémáját, de azért abba érdemes belegondolni, hogy minden elkötelezett párkapcsolat jár bizonyos vágyak megtagadásával. Aki a (bármilyen nemű) párjához hű, az más szexuális partnerekről le kell mondjon, akkor is, ha esetleg fantáziában be-bevillan olyasmi is, amit a viselkedésében megtilt magának. Az persze igaz, hogy e téren is könnyebb annak, aki tisztán heteroszexuális - bár ez nem annyira dominánsan gyakori, mint sokan hinni szeretnék. Szóval, röviden: abszolút elhiszem, hogy nehéz lehet így Önnek, de hogy könnyebb legyen, ahhoz nem a leszokást tanácsos megcélozni, pláne nem valamilyen "gondolatrendőrséget" felállítani akarni a saját fejében, hanem saját maga jobb, harmonikusabb elfogadásán volna érdemes dolgozni. Lehet, hogy pszichológus segítségével, mert ez nem könnyű feladat. Ajánlom a figyelmébe ezeket a tartalmakat, ha a terápiás lehetőségekről elméletben kívánna kissé tájékozódni: http://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/20103/veszelyes-nevelesi-utmutato-jelent-meg (magyarul), és https://en.wikipedia.org/wiki/Conversion_therapy (angolul). Ha gyakorlati segítséget keres, akkor innen indulhat el pl.: http://lmbtkozpont.wixsite.com/lmbtkozpont/rlunk, http://lmbtszovetseg.hu/. Szerintem ha egy mélyebb önismeret és önelfogadás útján elindul, akkor esélyes, hogy a vágyai ne a kínzói legyenek, és ne felzaklassák a mindennapjait. Ezt kívánom Önnek. Üdvözlettel: Biró Eszter
