A kérdés
Azért írok mert már sokszor kértem tanácsot és mindig vagy majdnem mindig olyan volt amire vágytam. 4 hónapja nem szedek orvosi tanácsra (mellékhatott és jól is voltam) pszichózisomra gyógyszert. 1,5 hónapja viszont a tüneteim előjöttek és vannak . Nem organikus pszichózis diagnózisom van. Szerintem részben az idegesség,feszültség,stressz,sok munka és hasonlók is közre játszhattak,munkahelyi,magánéleti problémák is.Munkahelyi feladatokat még eltudom látni bár most,hogy a kolleganőm szabin van nehezebb.E hét óta egy másik betegségemre szedett Rivotrilt bekapok ha idegesnek,feszültnek,stresszesnek érzem magam 4db 0,5 mg-nál pluszba többet nem vettem be emlékeim szerint. Ezáltal van amikor megkönnyebbülök. Volt régebben ilyen eset is ennyivel vagy jóval többel. A problémáimat meglehet oldani ambulánsa vagy betegszabadság,táppénz vagy kórház szükséges ? Dolgozom és nem akarok hiányozni pláne sok időt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét olvasva megfogott a tudatossága. Azt gondolom, hogy a sikeres terápia és sikeres életvezetés egyik alapvető felvétele ez a fajta tudatosság, hogy az ember meg tudja fogalmazni hol tart a problémái kezelésében és pontosan érzékeli, hogy mitől javul vagy romlik az állapota. Annak is örülök, hogy helyzetét nem úgy kezeli, hogy külső kontrollal jól el van évekig, hanem megpróbálja kialakítani a belső erőforrásai mentén a jó döntéseket. Ha jól hallom, akkor a pszichiátere is ezt a szemléletet követi, ami nagyban hozzájárulhat a gyógyuláshoz. Ezért érdemes lenne vele is konzultálni, hiszen ő ismeri az előzményeket. Azt gondolom, hogy mielőtt újra a gyógyszerek szedését kezdeményezné, érdemes körbenézni a munkahelyi stresszt okozó faktorok körében, ugyanis kérheti a csökkent terhelést, átgondolhatja, hogy mi lenne az, ami segítene ebben az új kialakult helyzetében, amikor nincs a kolléganő. Persze nem ismerem a jelenlegi helyzetét, de gondolom a munkaadók azért azt szeretik, ha a dolgozók nem táppénzen vannak otthon, így ők is motiváltak lehetnek, hogy valamelyest segítsenek az Ön helyzetén. Érdemes bátran kérni! Azt is érdemes átgondolni, hogy régebben mi volt az ami átfordította jobb vagy rosszabb állapotba, Önnek mennyi volt ebben a szerepe , kitől kapott segítséget...azt is érdemes mérlegre tenni, ha bevonulna a kórházba vagy táppénzre menne, akkor az mit és mennyit segítene vagy akár rontana a helyzetén? Jó lenne valakivel erről elbeszélgetni, olyannal, aki már ismeri a helyzetét.Sok sikert kívánok hozzá és csak dicsérni tudom az erősségét, bátorságát, hogy nem rögtön a legkönnyebb utat választotta. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus