A kérdés
Azért fordulok Önhöz,mert sajnos nem tudom kinek mondhatnám el vagy kivel beszélhetném meg ezt a problémát. Igazábol a barátom anyukájáról lenne szó.Barátommal másfél éve vagyunk együtt,ez alatt az idő alatt anyukája viselkedése rohamosan változott.Mikor hozzájuk kerültem mondhatni semmi probléma nem volt. Arról lenne szó,hogy ő egy iskolában gazdasági vezető. A munkáját is néha haza hozza,vele együtt az ottani problémákat,ami persze itthon folytatódik( mert most már barátoméknál lakom,így volt időm ki ismerni)Azt vettem észre rajta,hogy mondhatni mindig azt keresi kibe köthet bele,akárki vele szembe megy,abba mindig beleköt.Mindig másokat hibáztat,a saját férjét akivel már rossz nézni mennyire meg romlott a kapcsolatuk,mert szinte nem is ugy viselkednek egymással mint egy házaspárnak kéne.Barátommal is mindig veszekedik.Semmi nem tetszik neki amit más csinál.Pl barátom(asztalos)megcsinálta neki azt amire vágyott,egy kerti padot,ahelyett,hogy megköszönte volna,abba is belekötött,hogy hogyan is néz ki.Ez nem egyszer fordult elő,hogy csinált valamit és cserébe köszönet semmi!Ugyanez a férjével is.Mindenkit ugráltat.Akárkit megkér valamire annak ugrani kell,mert ha nemet mondanánk vagy "majd mindjárt" lenne a válasz akkor szabályszerüen kikattan és ott kezdődik a vita.Ilyen eseteknél képes még a múltból is elő venni dolgokat,amihez annak a dolognak éppen semmi köze.Én is mindenben amiben csak tudok segítek neki!De az sem jó.Néha azért nekem is jól esne egy "köszönöm"de semmi,azt sem kapok!És ezek után legyen kedvem akármit is megcsinálni. Most utólag elmentünk túrázni.Férjébe belekötött,hogy mért éppen azt a cipőt vette fel,én meg...csak hogy megvédjem "apósjelöltem" mondtam neki,hogy mért nem jó az a cipő..végülis túrázni megyünk,vissza szólt nekem ilyen fennhangon,szinte lekezelően,hogy:"Jajj már te meg..." Még én éreztem magam rosszul..hozzá teszem,egy átlagos kondiba volt "apu"(így hívom barátom apukáját)Erre én berágtam,hogy a változatosság kedvéért persze hogy így indul a nap megint,hogy valakibe bele kell kötnie. Mondtam barátomnak,hogy ne várja tőlem anyukája hogy ezek után én egy pár szót is szóljak hozzá túrázás alatt,mert ezzel együtt el is vette a kedvem az egésztől. Volt,hogy barátommal elvittük egy kilátóhoz,hogy úgymond kikapcsolódjon és ne csak a munka a munka.Ott normálisan is viselkedett...mint bármilyen kiruccanás alatt...de amint haza értünk,utána megint elő vette a régi formáját,és mint aki megint kifordult önmagából. Amúgy barátom is tudja,hogy milyen véleménnyel vagyok anyukájáról,és ezzel Ő is tisztába van,kb neki is ez a véleménye.Azért is mert vele is ilyen. Viszont van neki egy bátyja,aki 27 éves,de nem ahhoz illően viselkedik.Semmiben nem segít itthon és mindig próbálja magát kihúzni az itthoni teendők alól.De ez mellett próbálja a"jót"adni.Barátommal állandóan veszekszik anyukájuk,de a bátyjával szinte sose.Kb majdnem az van,hogy ö neki mindent szabad és mindig barátom a "rossz" meg "apu". És nekem ebből lett elegem.Elegem lett abból,hogy folyton másokat hibáztat,másokat ugráltat,és másokban keresi a hibát és ,hogy mibe köthet bele.De az,hogy esetleg saját magába keresse a hibát,itt ilyenről szó sincs.Ezt azért is így írom,mert elég súlyos hibának vélem azt,hogy az idegességére fogja azt,hogy ő neki xanaxot kell szednie(talán már munkahelyére is viszi magával),de erre fel még egy "pár"kortyocska(napi 1doboz sör,vagy 1pohár bor,vagy rövid)is lecsúszik a pohár aljáról.Ez napi rendszerességgel,évek óta.Ami már már bosszantó,mert szerintem pont ezzel jutott el idáig ahol most tart,és persze rossz arra gondolni,hogy ezzel hol is fogunk kilyukadni.Pedig segíteni szeretnénk rajta!De beszélgetni nem lehet vele,mert senkit nem hajlandó meghallgatni. Kérdésem Ön felé: Ez mellett ,hogy a munkahelyi problémáit haza hozza(mire hazaér,telefon már a kezében van és valamely kollégájával társalog,akinek nevet is a telefonba,velünk meg nem hajlandó normálisan beszélgetni,pedig mindent meg teszünk neki hogy jó legyen)és folyton vitatkozik,és másokban keresi a hibát,ennek lehet az az oka hogy a gyógyszer szedése és az állandó alkoholizálása már már rá ment az idegrendszerére? Mert ezen valahogy szeretnénk neki segíteni,de sajnos nem tudjuk hogyan. Orvoshoz biztosan nem menne el ha leülnénk vele beszélgetni és elmondanánk neki,hogy mit gondolunk,és csak segíteni szeretnénk neki,akkor azon biztosan kiakadnak,és nem ismerné be magának,hogy sajnos segítségre szorul. De valamit tenni kell! "Apu"is megmondta,ha itt nem változtat viselkedésén akkor ezzel mindenkit elűz maga mellöl...amiben szerintem igaza van.Nekem sincs így kedvem mellette lenni.Elnyom a viselkedésével,és úgy érzem nem önmagam vagyok! Kérem segítsen! Várom válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Érdeklődő! Párja édesanyjának érzelmi hullámzását, veszekedéseit valóban nehéz lehet tolerálni. Sok ember együttélése (főleg több nemzedéké) esetleg kis területen eleve feszültségforrás, fokozott alkalmazkodó készséget követel minden érintettől. A Xanax és az alkohol biztosan nem jó párosítás, de ez önmagában nem teszi ingerlékenyebbé az embert. Párja édesanyja feltehetőleg túlterhelt. Talán saját magának is keresi ezt a túlzott terhelést, a munkájában keres kárpótlást az otthoni problémák miatt. A munkájában sikerélmények érik, otthon kevésbé. Nem hinném, hogy sok eredménye lenne annak, ha „beszélnének vele”, ő feltehetőleg másképp értelmezné, mint ahogy Önök szánják. Problémáira csak ő maga tudna megoldást találni, de úgy tűnik, erre nem igazán motivált, márpedig e nélkül a legjobb terápia se működik. Jelen esetben nem annyira az egyéni, sokkal inkább a pár- vagy családterápia (esetleg mediáció, konfliktuskezelés) ajánlott, ha minden érintett ezt szeretné. Az Ön és a párja számára pedig rövid és hosszú távon az elköltözést javaslom. Felnőtt emberek, feltételezem, hogy mindketten dolgoznak, ideje, hogy a saját lábukra álljanak. Üdvözlettel: Thiery Henriette