A kérdés
Kedves Doktornő/ Doktorúr! Tavaly májusban váratlanul meghalt a 37 éves lányom. Van egy kislánya, 12 éves, apuka eltűnt, én nevelem. valahogy nem tudom még mindig felfogni. Gondolom elhárító mechanizmus, de lelkiismeret furdalásom van, amiért nem omlottam össze. Mintha meg sem történt volna. Tizen éve gondozóba járok depresszió miatt, rendszeresen szedem a felírt gyógyszert. Mi az Ön véleménye? Mi van velem? Válaszát, és megtisztelő figyelmét előre is nagyon köszönöm MargitA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Margit! Azt gondolom, valóban egy elhárító mechanizmus lépett működésbe, saját pszichéje védelmében nem engedte tudatosulni ezt a nagyon is fájdalmas veszteséget. Azt hiszem, egy szülő nem élhet át nagyobb fájdalmat, mint gyermeke elvesztését. Önnek azonban helyt kellett állni, nem engedhette meg magának azt, hogy összeomoljon, hiszen akkor ki áll az unokája mellett. Ez óriási lelkierőről tanúskodik. Lassanként azonban itt az ideje annak, hogy meggyászolja a lányát. Ha antidepresszánst szed, akkor nagyon helyesen teszi, hogy betartja az orvosa utasításait, feltételezem, hogy amikor tudomást szerzett a halálesetről, meg is emelte a szokásos mennyiséget. A gyászmunkát azonban nem lehet „megspórolni”. Az antidepresszáns letompíthatja az egyébként adekvát érzelmi reakciókat. Beszélje meg ezt a kezelőorvosával, és kérjen egyéni pszichoterápiás kezelést. Minden pszichiátriai gondozóban dolgozik pszichológus, eléggé túlterheltek, nem olyan egyszerű bekerülni, de azt gondolom, ebben az esetben teljes mértékben indokolt. Üdvözlettel: Thiery Henriette