A kérdés
A férjem 28 év házasság után , egy véletlenül elolvasott mail-je után bevallotta, hogy másfél éve kapcsolata van egy kolléganőjével, nem akar erről a kapcsolatról lemondani,dea családdal "jó barátságban" akar maradni. Két felnőtt fiunk van, akik velünk laknak még, pontosabban velem, mert megkértem , költözzön el, én nem bírok nyílt házasságban élni,nem az én stílusom. A férjem 60 éves, vezető beosztásban dolgozik, a hölgy kb. 3-4 évvel fiatalabb nála, s nálam, mag mellé emelte már kereskedelmi vezetővé, együtt töltik a nap nagy részét, s már nem csak azt. A hölgy is férjezett, bár az ura alkoholista, rossz volt a házassága, értem én, hogy boldogságra vágyott, de pont egy házas férfival ?! Én a 28 év alatt igyekeztem nyugodt , szeretetteljes családi hátteret biztosítani, szépen neveltük a fiainkat, de én se voltam maradéktalanul boldog mellette, rengeteget volt távol, vagy csak a munkájába merülve, az utóbbi időben valóban megszürkült kissé a házasságunk, de nem volt bátorságom rákérdezni, van-e valakije, féltem az esetleges "igen"től. Hát most kibukott, január 1.én, ez volt az újévi ajándékom. Már elköltözött az édesanyja üres lakásába, ide még eljár elvinni a holmijait, ilyenkor megpróbálok nyugodtan beszélni vele, de ő nem érti, miért vagyok még mindig ilyen keserű. Nem tudom magam még túltenni ezen az ügyön, kitörölni az elmúlt 28 évet, feldolgozni ezt a mély csalódást, megaláztatást, de nem akarok depresszióba se merülni, gyógyszerfüggővé válni,igaz csak enyhe nyugtatót kaptam a háziorvosomtól, s már sikerül végigaludnom az éjszakát, napközben , ha nem dolgozom,( tanár vagyok) állandóan ezen gyötrődöm. Mennyi idő kell, hogy túljussak ezen, s enyhüljön bár a fájdalom ? A baráti beszélgetések segítenek, a kikapcsolódás is, de csak alkalmilag. Köszönöm segítségüket, ZsuzsaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zsuzsa! Megértem, hogy nehezen tudja feldolgozni a történteket. Úgy érzi, Ön a nehézségek ellenére is próbálta a kapcsolatukat megőrizni, pedig talán Ön is megtehette volna, amit a férje, kezdeményezhetett volna külső kapcsolatot. A változásokhoz történő alkalmazkodás soha nem egyszerű. Főleg akkor, ha olyan erős negatív érzések kapcsolódnak hozzá, mint az Ön esetében. Az, hogy mennyi ideig tart ez a folyamat, alapvetően attól függ, milyen erősen kötődött a férjéhez, mekkora a távozásával Önt ért veszteség (ebbe beletartoznak mind az érzelmi, mind az anyagi, mind a kapcsolati veszteségek). Ha önértékelése jelentős mértékben csökkent a férje nem kimondottan etikus viselkedése következtében, akkor feltehetőleg hosszabb időt vesz majd igénybe a folyamat. Lehet néhány hónap, de elhúzódhat akár egy évig is. Nem gondolom, hogy az elmúlt 28 évet „ki kellene törölnie”. Biztosan vannak szép emlékei is, még ha ezt most nehéz is felidézni. A fájdalmat, a csalódottságát ne szégyellje, ezek természetes érzések. Ha úgy érzi, már túljutott az első megrázkódtatáson, próbáljon minél nyitottabb lenni, fordítson nagyobb figyelmet a baráti kapcsolataira, ha van rá módja, szabadidejében próbáljon kikapcsolódni, ahogy írta is, ezek segítenek. A fontos az, hogy olyan dolgokat csináljon, amelyek örömet okoznak (ezeket érdemes akár naplószerűen le is írni). Néhány beszélgetés egy pszichológussal biztosan segít a feldolgozásban, de lehet, hogy egyedül is megtalálja önmagában az ehhez szükséges erőt. Üdvözlettel: Thiery Henriette