A kérdés
11 éve ismerjük egymást a férjemmel, 9 éve vagyunk házasok, van egy 8 éves fiunk. Fél éve eljutottam oda, hogy nem bírom elviselni a férjemet. Nincs kedvem vele sehova menni, se szórakozni, se nyaralni, se rokonlátogatóba, sehova. Idegesít, ha itthon van. Mindig mindent jobban tud, semmi nem jó, amit én találok ki, amit én csinálok. Régebben társamnak éreztem, részt vett az életemben, segített a háztartásban, ma mindez teljesen elmúlt. Nem már évek óta nincs kedvem a szexhez, három hónapja egyáltalán nem aludtunk együtt. Próbáltunk beszélni a problémánkról, akkor megértőnek látszott, de semmi nem változott. Csak a saját önző dolgait tartja szem előtt, neki jár, neki kell... A gyerekkel elég jó kapcsolata van, foglalkozik vele - amikor neki kedve van hozzá... Sokat foglalkoztat a válás gondolata, de nem szeretném a gyerektől elvenni az apját. Ráadásul nem tudom, hova mehetne a férjem. A lakás 75 %-ka az enyém. Ki tudnám fizetni a férjem, de a maradék pénzből nem tud lakást venni, a bevétele nem elegendő az albérletre. Az utcára nem rakhatom ki... Nem tudom mit csináljak, nem merek az ismerőseim, rokonaim, barátaim közül senkivel sem beszélni a problémáimról. Mindenki az "ideális párként" tart minket számon... Nem tudom, hogy végleg elhidegültünk egymástól, vagy csak válságban van a kapcsolat és lehet még jobb is... Már a gyerekemmel is egyre türelmetlenebb vagyok. Néha sírok is előtte, meg szitkozódom (nem az apját!!). Már szegénykém többször mondta, kérdezte, hogy el akarunk-e válni? Én mindig mondtam neki, hogy nem. De nem vagyok én ebben egyáltalán biztos.... Nem tudom mit tehetnék...A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves érdeklődő! Nagyon jónak tartom, hogy felismeri a kapcsolati nehézségét, sok esetben talán ez az egyik legnehezebb lépés. Ahogyan megfogalmazza a kérdését, abból jól látható, hogy összeszedetten átgondolta aktuális helyzetét, ez mindenképpen segíti a probléma feldolgozását. Mint minden emberi kapcsolatban, így a párkapcsolatban, házasságban is adódnak krízishelyzetek. Ezek a krízisek, konfliktusok azonban fejlődési potenciált is tartalmaznak, bár kétségtelen, hogy feloldásuk befektetett energiát igényel. Ahogy látom, ön sok, igen nehéz döntés előtt áll, emellett szeretne megfelelni a környezete magas elvárásainak is, ami gondolom, nem kevés feszültséget okoz a kapcsolatban és önben is. A szülők közti konfliktusra nagyon érzékenyen reagálnak a gyerekek. Nem lehet véletlen, hogy kisfia is épp azt a kérdést feszegeti, ami önt is foglalkoztatja. Kapcsolati krízisének megértéséhez, megoldási stratégiák kidolgozásához fontos lenne átgondolni azt a folyamatot, ami ezt a helyzetet eredményezte. Lényeges továbbá megtalálni azokat az erőforrásokat, amik átsegíthetik a krízishelyzeten. (Ilyen például, hogy van rálátása nehézségére, vagy megtette az első lépést a segítségkérés irányába.) Amennyiben úgy érzi, eljött az idő, hogy dolgozzon a kérdésén, bátran keressen fel! Rendelésemen egyéni, vagy párterápiára is lehetőség van belvárosi, vagy XVIII. kerületi rendelőmben. Üdvözlettel, Herneczki Márton klinikai szakpszichológus Tel.: 0670/576-56-28