A kérdés
Én már írtam Önöknek a függőségemmel kapcsolatban,ami sajnos azóta is fennáll.Most viszont arról szeretnék írni,hogy azt mondta a pszichiáterem,hogy jövő hét végén kiír dolgozni.Tavaly augusztus óta nem dolgoztam depresszióm és szorongásom van,szinte mindentől félek.Emellett testi tüneteim is vannak(hasmenés ,székletinkontinencia,izzadás,heves szívdobogás ,időnként kézremegés) .Postán dolgozom ablakban, ahonnan nem igazán lehet felugrálni kimenni a mosdóba pláne ha nagy a tömeg.Sajnos az állapotom tavaly óta nem javult semmit.A posta miatt kerültem a pszichiátriára is, nem bírtam a terhelést és az állandó teljesítménykényszert.Az ügyfelektől is félek ,pedig mindegyiket meg kellene szólítani,hogy nem vesznek-e sorsjegyet,nem kötnek-e biztosítást, én meg félek tőlük is mint a tűztől,hogy mit szólnak hozzá,hogy ilyesmivel zaklatjuk őket,pláne ,ha tömeg van.Minden hónapban ki volt adva egy terv,hogy mennyit kell értékesíteni és ha nem teljesítettük menni kellett a főnökhöz raportra.Most,ha visszamegyek dolgozni,ugyanolyan állapotban leszek,mint voltam,sőt rosszabban,mert félek,hogy mi lesz velem?A pszichiáterem felírt antidepresszánst,és nyugtatót,de az sem sokat használ,sőt jóformán semmit.Azt szeretném kérdezni,hogy mit tudok csinálni ezek ellen a testi tünetek ellen,a szorongás és a félelem,meg a depresszió ellen,hogy tudjak dolgozni?Mert annak semmi értelme,ha egy hét múlva újra betegállományban leszek,mert nem bírom a nyomást.Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben,de az egy végleges visszavonhatatlan döntés,talán önök tudnak más megoldást is.Köszönöm,hogy elolvasták a levelemet.Tisztelettel:Szabó IldikóA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ildikó! Nagyra becsülöm Önben egyrészt, hogy felvállalja problémáit; másrészt, hogy mer segítséget kérni. Ez az első lépés a gyógyulás, a jóllét felé. Azt nem írta, hogy a betegállománya alatt fordult-e a pszichiáteren és a gyógyszereken kívül egyéb segítségért. Hiszek benne, hogy ha visszamegy dolgozni már jobb állapotban lesz, hiszen (ha jól értem) 9 hónapja nem dolgozott, és biztos sok energiát gyűjtött az újrakezdésre. Az öngyilkosság valóban egy végleges és visszavonhatatlan döntés, ami mint Ön is írja, nem megoldás az életben, az életre. A leveléből tekintve én képesnek tartom arra, hogy egyéb módon is megküzdjön nehézségeivel. Sokan vannak hasonló helyzetben, mint Ön, és sokaknak sikerült kijutni megoldhatatlan tűnő helyzetekből. Azt kérdezi, hogy: „mit tudok csinálni a testi tünetek ellen, a szorongás és a félelem, meg a depresszió ellen, hogy tudjak dolgozni?” Erre így ismeretlenül és levélben - nem adható konkrét, egyértelmű válasz, de mindenképpen találhatóak módszerek, mint különböző légzés-, és relaxációs technikák, amellyel csökkenthetők a tünetek. Az életében és a tünetekben rejlő mögöttes okok felderítésére személyes pszichológiai konzultációt javaslok, ahol nem csak kibeszélhetőek szorongató, félelmet keltő érzései, hanem átalakíthatóak és így egy jobban, hatékonyabban működő emberré válhat. Mint pszichológus abban hiszek, hogy a segítséget kérő, Ön képes arra, hogy maga oldja meg a problémáit. Úgy gondolom pszichológusként egy „tükör” vagyok, aki hozzásegíthetem Önt, hogy meglássa Önmagát és a kérdéseire a választ. („Tükör által világosan”- Pál Ferenc) Sok sikert a problémái legyőzéséhez! Üdvözlettel, szép napokat kívánva: Bende Katalin