A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 32 éves vagyok, évekig kezeltek borderline és táplálkozási zavar, depresszió, pánikbetegség miatt. 4 éve nem kapok " rendes" kezelést, jól vagyok, boldog kapcsolatban élek immáron 4 éve. Tavaly kellett orvoshoz mennek, mert munkakezdés után felerősödtek az önbántalmazási késztetéseim, megint vagdostam, hánytattam magam, pánikrohamaim voltak. Beutaltak klinikára is, de eljöttem mert nem bírtam a kórházi környezetet. Persze munkahelyről kirúgtak, Azután itthon dolgoztam masszázs vállalkozásomban, nem volt gondom, kiegyensúlyozott voltam, szerettem.Szeptember óta megint rendesen 8 órában dolgozom egy munkahelyen, s ismét hétről hétre erősödik ugyanaz,mint tavaly. Pánikroham, vagdosási késztetés, szorongás. Pedig szeretem a munkahelyem, de ma pl szabit kellett kérnem, annyira rosszul voltam s meg akartam halni (persze ezt nem mondtam a munkáltatómnak). Annyira szégyenlem, hogy ez van. Létezik, hogy " nem tudok dolgozni"? Olyan szánalmas! Mit gondol? :,( MónikaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mónika! A leírtak alapján valószínűsíthető, hogy a munkakezdés jelentette stressz hozta ismét felszínre tüneteit. Mindenképpen ajánlom pszichiáterrel való konzultációt, illetve pszichoterápia megkezdését (klinikai szakpszichológus terapeuta felkeresését). Egyáltalán nem szánalmas az, amit megél, érthető, hogy a saját érdekében inkább otthon maradt a mai napon. Nagy lépés ez, hogy nyit a segítségkérés irányába, erre feltétlenül szüksége lesz a továbblépéshez. Addig is, amíg kiválasztja a megfelelő szakembereket, érdemes átgondolnia, milyen stratégiák váltak be korábban a pánik kezelésére? Mi segített visszatalálni a realitáshoz a vagdosással járó beszűkült tudatállapotból? Minek a hatására érte el a "jól vagyok" állapotot az elmúlt 4 évben, mik és kik támogatták ebben? Hasznára válhat, ha belső és külső erőforrásait tudatosítja és az eddig bevált módszereket tudatosan alkalmazza. Legyen önmagával türelmes, egy új élethelyzet mindenkit megviselhet, a régi reakciók visszatérése nem feltétlen jelenti azok újbóli rögzülését. Tekintsen tüneteire jelekként, amik további belső munka fontosságára hívják fel a figyelmét, de törekedjen a távolságtartásra azoktól, figyelje meg az Önben zajló folyamatokat a teljes azonosulás helyett. Ön nem egyenlő sem a borderline működésmóddal, sem a táplálkozási zavarral, sem a depresszióval, sem pánikbetegségével. Jó szívvel ajánlom Önnek szakemberek felkeresését, akik segítenek a tünetek mögött rejlő okok oldásában, hogy azok ne rántsák be Önt nagy erővel a mindennapokban. Üdvözlettel, Balogh Nikolett
