A kérdés
Tisztelt Válaszadó! Egy ideje erős szexuális tartalmú kényszergondolataim vannak. Különböző, enyhén perverz gondolatok ezek, melyek nagy erővel törnek az elmémbe, és gyakran napokra lefoglalják a gondolataimat, ilyenkor mindig nyugtalan vagyok, ha próbálok mást csinálni, és nem ezekkel foglalkozni. Húszas éveim végén járok, volt már párkapcsolatom, de vallásos meggyőződésből az eddigi kapcsolataimban nem volt szex. Gondolom, hogy van összefüggés a vágyaim elfojtása és a kényszergondolataim között, de nem tudom, hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet. A szexualitást csak házasságon belül tartom helyesnek, de jelenlegi élethelyzetemben, anyagi okok miatt, akkor sem tudnék házasságot kötni, ha meglenne az ideális partner. Tudna valamit tanácsolni? Előre is köszönöm a választ.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, nem vagyok abban biztos, hogy tényleg kényszerbetegségről volna szó. A levele alapján azt is bőven el tudom képzelni, hogy teljesen normális és hétköznapi szexuális vágyai játszanak Önnel, amelyek érvényre jutását vallásos meggyőződése miatt nyomja el. Átbeszélhetné ezt a kérdést egy pszichológussal, aki segítene Önnek tisztázni azt, hogy betegség-e ez, vagy nekem van inkább igazam, hogy az egészséges férfierő visszafogásának kényelmetlen - de egészséges - megnyilvánulásáról van szó. Lehet, hogy ezzel a kínlódással fizet a szüzessége fenntartásáért. Az önkielégítés elég sokat segíthet. Remélem, azt nem tiltja a meggyőződése. Én azt hiszem, hogy nagyobb szigorúságot kényszerít magára, amit az (egyébként a vallásos emberek szerint istenadta) emberi természet egyszerűen elviselne. Szerintem újragondolhatná, hogy mi is kell ténylegesen és elengedhetetlenül a házassághoz. Megfelelő partner biztosan, de hogy mennyi pénz, az tényleg csak elhatározás kérdése, mert a nagy lagzi, a költséges esküvő szokás ugyan, de nem törvény, és két ember közösen nem hogy drágábban, hanem olcsóbban tudja közös háztartását "üzemeltetni", mint amennyit akkor költenek, ha egyedül kell minden feladatnak megfelelni. Azt hiszem, lehetne önmagával elnézőbb és szeretetteljesebb.... Üdvözlettel: Biró Eszter
