A kérdés
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Az utóbbi pár hónapban azt vettem észre magamon,hogy kényszeresen pakolok,takarítok.Nem tudok pihenni,mert ha leülök,azonnal találok valamit,amit még megcsinálhatnék.Ha valami nem úgy áll,megigazítom azonnal (pl.függőny,fotel).A kosz és rendetlenség idegesít,sokszor veszekszem a férjemmel ez miatt,mert ő -szerintem-nem figyel oda ilyenekre. Van egy 7 éves és egy 7 hónapos gyermekem. Édesapám nem él már, édesanyám pedig két éve külföldre költözött,csak telefonos kapcsolat van. A kérdésem az volna, hogy ezekből adódhat-e ez a kényszeres cselekvés illetve,hogyan tudnám ezt leküzdeni. Válaszát köszönöm előre is! Üdvözlettel: T.EmiliA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Kényszeres jelenségek, rituálék majdnem minden embernél előfordulnak élete bizonyos szakaszaiban, amelyeken önerőből könnyen túllendül. Kényszerbetegségről akkor beszélünk, ha a kényszercselekvések – mint pl. az Ön által leírt folyamatos takarítás, rendezgetés – annak érdekében történnek, hogy az akaratlanul betörő kényszergondolatok – pl. beszennyeződéstől, megfertőződéstől való félelem – által okozott szorongást csökkentsék. Lényeges még a diagnózis felállításában az a kritérium, hogy a kényszercselekvések naponta legalább egy órát vesznek igénybe, és jelentősen akadályozzák az illető életvitelét. A kényszerbetegséggel pedig gyakran együttjárnak párkapcsolati problémák, ahogy Ön is leírja. Levele alapján – mivel kevés az információ – nem lehet eldönteni, hogy Önnél csupán kényszeres jelenségekről van szó, vagy diagnosztizálható kényszerbetegségről. Nem írja ugyanis, hogy vannak-e kényszergondolatai, illetve, hogy naponta mennyi időt tölt el a tisztogatással, rendezgetéssel, diagnosztizálták-e korábban valamilyen pszichés zavarral, stb. Azt viszont írja, hogy kisebbik gyermeke 7 hónapos, és hogy nem számíthat segítségre nap közben. Elképzelhető, hogy a pici baba ellátásához kapcsolódóan vannak szorongásai, amelyeket eddig talán nem fogalmazott meg, és nem is tudja kivel megbeszélni. Ha csak erről van szó, akkor elég lehet, ha ezeket megpróbálja megfogalmazni, és a tisztogatást, rendezgetést tudatosan hanyagolni. Ha ettől jobban érzi magát, nincs további teendője. Ha viszont rosszabbul érzi magát attól, hogy nem takaríthat, rendezgethet, és elkezd jobban szorongani, illetve ha felfedezi, hogy kényszergondolatai is vannak, akkor valószínű, hogy kényszerbetegségről van szó. Ekkor mindenképpen érdemes pszichiáterhez és klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulni. Általában a gyógyszeres kezelés (amelyet a pszichiáter végez) és a pszichoterápia (amelyet klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végez) együttesen hatékonyak. Ám az Ön esetében körültekintőnek kell lenni a gyógyszereket illetően, amennyiben még szoptat, illetve feltehetően nem könnyű megoldani, hogy heti rendszerességgel járjon pszichoterápiára. De ha súlyosbodnak a tünetei, akkor ennek megoldása hosszú távon az Ön és gyermekei, valamint a férje érdeke is. Levele alapján, szintén a kevés információ miatt nem lehet megmondani, mi okozza a tüneteit. Annak kiderítésére, hogy pontosan milyen okok vezettek ahhoz, hogy a jelenlegi állapot kialakult, kiválóan alkalmas egy hosszú távú, feltáró pszichoterápia. Remélem, válaszommal segítségére voltam. Jobbulást kívánok!
