A kérdés
Kedves Hölgy/Úr! A mindennapokban sok emberrel kerülök kapcsolatba, az egészségügyben dolgozom. Nagyon közvetlen tudok lenni ha nincs "tétje". Viszont mikor a szabadidőmben kapok egy mosolyt, vagy érdeklődő tekintetet, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem volt még kapcsolatom és el is rémítenek a velejáró dolgok. Nagyon szeretem a szabadságot és élvezem, hogy próbálnak velem flörtölni, így legalább nem érzek bűntudatot. Az alkalmi kapcsolatok nem az én világom, de hiányzik a testiség, érzelmek. KA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves K! Ha élőszóban beszélgetnénk, akkor egészen biztosan azt kérdezném meg, hogy mik azok a kapcsolattal összefüggő dolgok, amik elrémítik. Mert, gondolom, itt lehet a lényeg. Rövid levele alapjánn feltételezem, hogy rosszak a tapasztalatai, nem jó 'példákat' látott arra, hogy milyen párkapcsolatban létezni. Azért tettem idézőjelbe a 'példákat' szót, mert az a véleményem, hogy minden kapcsolat egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, amint a benne élők személyisége is az. Vagyis bár körültekinthet, és láthatja, hogy hogyan élnek mások, de a saját leendő kapcsolatát nem kell másokhoz igazítania, csak és kizárólag ahhoz az emberhez, akivel kapcsolatba kerül. Persze, igaza volna, ha ellenvetésként azt hozná fel, hogy ez is pont elég nehéz. De van-e olyan emberileg értékes és mély dolog, ami könnyedén megkapható? Nem szép mondat ez tőlem, mert cinikusnak hangzik; de nem úgy értettem. Azt akartam mondani, hogy ennél lehetne bátrabb: kezdhetne ismerkedni, óvatos lépésekben, figyelve, hogy arra halad-e az ismerkedés, olyanoke a benyomásai, amilyenekre vágyik. Ha igen, akkor nagyon jó, lehet továbbhaladni. Ha nem, akkor meg ki lehet szállni, még azelőtt, hogy az ismerkedés kapcsolattá válna. Szóval szerintem nem kell, nem kéne mindent-vagy-semmit módon gondolkodni, mert érzésem szerint ez bénítja meg, és kénytelen a testi és lelki hiányt elszenvedni. Üdvözletttel: Biró Eszter
