A kérdés
Az alábbi problémával kapcsolatban szeretnék segítséget kérni: 15 éves lányom 8 éve úszik, ez idő alatt rengeteg versenyen, megmérettetésen vett részt országszerte. Az utóbbi időben azonban nem találja önmagát, sem a sportban, sem az önbizalmát illetően. Alapvetően egy zárkózott, bátortalan, visszahúzódó természete van.Kérdésem az lenne, tudna-e megoldást a jobb teljesítmény elérése, ill. a magabiztosság, céltudatosság elérésében segíteni. köszönettel Fias CsabaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Csaba! Lánya önkeresése természetes ebben a korban. Ha nem kudarcok okozták az önbizalomcsökkenést és a lelkesedés elvesztését, akkor az is rendjén van, hogy elbizonytalanodik egy addig komolyan végzett tevékenységben. Kamaszként keresi önmagát és azt is, hogy azt miben tudja felfedezni, majd megélni, mi az, ami adni tud számára a saját útján. Az úszás 8 évvel ezelőtti énjéről szólt, ilyenkor még a szülők hatása is jelentős. Ebben örömét lelte, önbizalmát erősítette. Most az az egészséges, hogy keresi azokat a tevékenységeket, identitást, amiben a jelenben megtalálja magát, ami csak az ő választása, amiben új tapasztalatokat szerezhet önmagáról. Egészséges az is, hogy elbizonytalanodik saját értékeit és képességeit illetően is, mert azokat újra fel akarja fedezni, de ma már inkább kortársai és saját maga megerősítései, visszajelzései által. Ha az úszást, a sportot tekintjük semmiképp sem érdemes erőltetni most, mert akkor a szüleinek való megfelelés igénye miatt folytathatja majd, amiből még nagyobb gondok is lehetnek később. Most rá kell bízni, hogy átgondolja mit is szeretne. Mennyire tud lelkesedni azért, amit eddig csinált, vagy már nem érzi magáénak és váltana. Minden, amit végzünk legyen hivatás, sport, hobbi nem önmagáért végezzük, hanem, amit ad számunkra, mint eszköz, mint út. Az eszközöket pedig választjuk. Nem a szülőknek, hanem a kamaszgyermeknek kell fontos legyen. Kamaszként ő tud magának való eszközt találni. A szülei ebben a korban sem akarhatják helyette. Ha szabadon dönthet, akkor lesz igaz és tiszta a kép. Ha abbahagyja versenyszerűen, akkor nem az övé. Ha viszont autonóm döntésként magáénak érzi, hiányzik neki, akkor még nagyobb erővel fogja újra elkezdeni, mint eddig, és így fogja magából kihozni a maximumot, magáért. Ehhez persze fontos a környezete lelki támogatása utána is. Ami nem az elvárás, hanem a hit. A kettő nagyon más és a hatása is más. Az önismeret, a magabiztosság, céltudatosság fejlődésében, ha nyitott rá akkor ilyen célú kortárs csoportban tud fejlődni. Illetve egyéni beszélgetésekkel én is tudom segíteni személyesen vagy online. Üdvözlettel, Róbert