Ilyenkor ez természetes viselkedés, vagy újra depresszióba estem?

A kérdés

Jó napot! Arra lennék kíváncsi, hogy- ugye nem olyan rég sok balhé volt a családban, sokat bántottak, barátokat is elveszítettem, mert nem voltak igaz barátok, sok emberben csalódtam egyszerre.. És besokalltam, a családommal is lehet ,hogy örökre megszakítom a kapcsolatot, talán így jobban járok. Nem sokára költözöm (végre). Az elmúlt hetekben úgy érzem ,hogy visszatért a depresszióm, de rosszabb.. Régen (2-3 éve) szorongtam, leküzdöttem nagy nehezen, de megint hasonló, talán zárkózottabb is lettem, mint "csúcsformámban" (amikor nagyon szorongtam). Kerülöm a társaságot, a munkahelyen is amennyire lehet elzárkózódom, szeretnének páran barátkozni velem ,de nekem nincs kedvem senkihez. Pedig szeretethiányom van , jó lenne ha megértene valaki, foglalkozna velem, de mégis inkább most egyedül töltöm a napjaimat, heteimet. Lerázok mindenkit. - ez a viselkedés meddig normális? Vagy bántalmazó közegből szabadulva ez a természetes? Egyébként meg pocsékul érzem magam. lelkileg-fizikailag.