A kérdés
Üdvözlöm! Van egy problémás gyerekkor, az anyámat elhagyta születésem előtt az apám, majd 4 évig éltünk ketten együtt, 4 éves koromban megismerte a mostohaapám, aki az első pár évben "rendes" volt, de aztán voltak ivós időszakai, aztán bennem talált célpontra, gyakran arra mentem haza, hogy költözzek el (12 éves voltam), nincs rám szükség, csak megtűrnek itt, anyámat kisajátította aki sosem volt erős, és mindig őt választotta, időközben anyagilag is "összenőttek" lett egy öcsém is. S ha az iskolában megvertek, be sem jött, másnap én védtem magam a "támadó" szülőkkel szemben, akik megpróbálták a gyereküket kimosdatni, közben gondjaim voltak a tanulással, nem tudtam figyelni, az érettségit is nagy nehezen tettem le, ma 33 éves vagyok, a sok nyomozásnak hála jártam neuro-feedback terápiára mert gyanakodtam, hogy adhd-s vagyok. Ott azt mondták nagy a valószínűsége. Anyámmal rossz a kapcsolatom és a párkapcsolataim problémásak, találtam valakit, aki nagyon szeretek, de félek, elveszítem.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon nehéz emlékek törnek most a felszínben Önre, ami természetes is részben, hiszen egy új párkapcsolat mindig elindít belső folyamatokat. Önmagában attól, hogy ilyen kemény gyermekkora volt, még lehet sikeres a további életében, sikerülhet egy jó párkapcsolatban biztonságosabb kötődést kialakítani. Az az igény, hogy foglalkozzon magával, hogy szeretné a párját megtartani nagyon egészséges és a jó irányba mutató dolgok, ahogy az is, hogy ilyen tisztán szembe tud nézni a múlt fájdalmaival. Az ADHD-ról nem tudok ennyi alapján nyilatkozni, lehetséges, hogy tényleg így van. Az jó dolog, ha ebben is tud egy kulcsot találni önmaga és a környezete megértésére, arra, hogyan tudná önmagát leghatékonyabban fejleszteni. A rendezetlen kapcsolatát az édesanyjával és a gyermekkori traumákat érdemes lenne szakemberrel átbeszélni, feldolgozni. Ő az ADHD kérdésében tudna Önnek segíteni, ha még igényli. Első sorban önmagáért kellene, hogy elinduljon a változás, nem is a párja kedvéért. Ezek az Ön által leírt emlékek nehezek, de sok önállóságot, kitartást látok Önben, ahogy fogalmaz, már gyermekként is megvédte saját magát. Sok sikert kívánok! Dávid Zsuzsanna
