A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Fiamnál a megyei szakpszichológiai vizsgálat azt állapította meg, hogy kétszemélyes helyzetben jó intellektusával megtartott viselkedést mutat, de közösségben, ha eluralják az indulatok nem nyugtatható meg, belátást, megbánást cselekedetei után nem mutat, óvodai csoportban már nem tartható. Úgy tudom, 5 éves kortól kötelező az óvoda.Intellektusát tekintve már bőven iskolás lehetne, de szociálisan nem. Mit lehet ilyenkor tenni. Milyen oktatási forma választható ebben az esetben? A klinikai szakpszichológus a feltételezhető Asperger mellett gyógyszeres terápiát is kért. Én nem szeretném a 6 éves fiamat nyugtatókkal tömni. Jelen esetben a kórházi megfigyelés mit jelent? Válaszát előre is köszönöm! Egy aggódó anyukaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya ! Együtt érzek aggódásával, ugyanis a család felé kimondott diagnózisok sok esetben felérnek egy gyászreakcióval. A család egyes tagjai nem elég elfogadóak, sok az érthetetlen információ, megváltozik a család élete a vizsgálatok, fejlesztések hatására, fontos döntéseket, kell hozniuk és nem utolsósorban az intézmények sem nyitottak sok esetben SNI-s gyermek fogadtatásra. Leveléből az derül ki, hogy habár fia intellektuálisan iskolaérett, szociális-érzelmi téren még nem, ezért ne is aggódjon azon, hogy még nem iskolás, hiszen ezek is nagyon fontos szempontok és elengedhetetlenek, hogy nagy osztálylétszámban, általában 5-6 órát végig figyelve tudjanak teljesíteni és jól lenni. Ami az óvodát illeti, az tényleg kötelező az utolsó évben, ezért erről beszélhet az óvodavezetővel, ha teljes elutasítást kap, fordulhat az Önkormányzat jegyzőjéhez. A gyakorlatban ez úgy szokott kinézni, hogy a gyerek mellé kirendelnek pedagógiai asszisztenst, aki rendszeresen kíséri a gyerek fejlődését és segít rendeznie a konfliktusokat is. Ugyanakkor kötelező utazó fejlesztőket is kirendelni a sajátos nevelést igényelő gyerek mellé. Ez ügyben lehet kérni segítséget az AOSZ jogászától is. Fontos lehet akár más hasonló problémával küzdő szülők összefogása, közös kérelem benyújtása, nagyon sok kitartást, erőt kívánok ehhez, viszont nem lehetetlen, a környezetembe is ismerek több ilyen megoldást. Ami a kórházi megfigyelést illeti, azért tudom javasolni, mert akár a szülővel közös felvételt kérve két héten át vizsgálják és megfigyelik a gyermekét, ezek után már biztosabb diagnózist, fejlesztési, terápiás tervet tudnak javasolni, ez az a hely ahol felteheti kérdéseit és a válaszok függvényében döntést hozhat, itt még egyszer átgondolhatja a gyógyszer lehetséges negatív hatásait és át elemezheti, hogy a leírt súlyosságtól függően meg tudnak-e lenni nélküle. Ezért fontos, ha már most leír minden kérdést, felvetést, aggódást a témával kapcsolatban és felveszi a kapcsolatot olyan szülőkkel, akiknek sokkal nagyobb gyermekük van a problémát illetően és persze aktívan kérdez a szakemberektől is. A mai statisztikák szerint nagyjából 100 gyerekre jut egy aspergeres vagy autista gyerek. Kívánok sok kitartást és erőt ahhoz, hogy megértse gyermekét és minél jobban tudjon neki segíteni, vannak már kitaposott utak, ezekbe vagy mellé érdemes beállni. Tisztelettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
