A kérdés
Tisztelt szakértők! Súlyos depresszióra szedek gyógyszereket. Voltam pszichológusnál is. Igazából gyerekkori molesztálásra tértünk rá a beszélgetések során. Közben viszont úgy éreztem,hogy a gyógyszereket elhagyhatom, a kezelőorvosom is beleegyezett, mivel azt hittem ,hogy tisztán látok mindent. Ahol a beszélgetések nagyon felzaklattak és már nem tudtam szinte különbséget tenni az elgondolt és a valós emlékek között.Viszont odáig fajult a helyzet,hogy pszichiátriára kerültem, mert egyik délután valami oknál fogva este 11 ig a vasútállomáson voltam, nem akartam haza menni, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak. Már elköltöztem otthonról, de ismét olyan ,,emlékek, képek" jönnek elő ,hogy gyerekkorban, óvodásként a szüleim , főleg anyukám zaklatott egyéb babonás dolgok miatt. Nos a kérdésem az lenne, hogy honnan tudom,hogy nem az állapotom romlik, tehát más gyógyszer kell vagy tényleg vannak alapjai, amik feltörnek bennem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Katalin! Természetesen a gyermekkori molesztálás emléke nagyon sok érzést, gondolatot, emléket felkavarhat. Én azt javaslom, hogy bizza magát a kezelőorvosára. Neki, gondolom, beszámolt ezekről az élményeiről? Mert ha igen, ő fogja tudni eldönteni a legjobban, hogy Önnek milyen gyógyszerre, kezelésre van szüksége. Ezt így ebből a néhány mondtból sajnos nehéz megállapítani. Az előfordulhat, hogy egy feltáró terápia során nehéz, felkavaró emlékek törnek fel, ez átmenetileg bizony, nagyon nehézzé teheti a terápiás munkát az Ön számára is. Emiatt előfordulhat, hogy rosszul érzi magát, hogy szenved. De fontos azt szem előtt tartani, hogy ez a fajta megterhelés egy jobb irányba viheti Önt. A traumatikus élmények feldolgozása egy sokkal jobb pszichés állapotot eredményez többnyire. Akár hogyan is, arra bíztatnám Önt, hogy mindezt ossza meg az orvosával, beszéljenek ezekről a dolgokról. Remélem, mielőbb jobban lesz!