A kérdés
Kedves pszichológus! 21 éves nő vagyok.Gyűlöltem ha hozzám értek, ha közel vannak. Nem szeretek társaságba menni, nem értem hogy -mi szükség van rá -hogyan működnek a kapcsolatok(utánozni tudom, de nem értem miért kell barátkozni, miért van szüksége az embereknek egymásra) Zavarnak a zajok,fények , képes vagyok pánikolni tőlük. Nem szeretek mások szemébe nézni, rosszul esik. Imádom a matekot, órákig tudnék beszélni róla, autodidakta módon tanultam meg zongorázni: ez a másik kedvencem. Pár dologhoz mereven ragaszkodom: pl csíkos póló vagy kockás ing (más nem), ételek, időbeosztás, rend. Idén két oktatóm is megkérdezte, hogy aspergeres vagyok-e (ha belemerülök a matekba, elfelejtem, hogyan kell viselkedjek, hogy normálisnak tűnjek: " lengetem" a karom, görcsösen tartom, nem nézek a szemükbe...). Szerintem a viselkedés tanulható, de nagyon fárasztó, ha nem érzem magaménak, kimerültem a megjátszásban. Honnan tudhatom meg, hogy Aspergeres vagyok-e, vagy csak simán "defektes"?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a levele mutatja, hogy nagyon tájékozott a témában, és ezek az élményei tényleg felvetik az autizmus spektrum zavar gyanúját. De a kérdését nem lehet így, levél alapján felelősen megválaszolni. Itt kérhet személyes vizsgálatot, hogy biztosat tudhasson önmagáról: Leírás:https://www.autizmus.hu/szolgaltatasokleirasa Nem hinném, hogy "defektes", de speciális segítség jól jöhet ahhoz, hogy tudjon alkalmazkodni annyira, amennyire szükséges ahhoz, hogy tudjon más emberek között tanulni, dolgozni, ami szükséges ahhoz, hogy jól boldogulhasson az életben. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
