A kérdés
Én megértem hogy nem lehet egy egyszerű e-mailben megoldani az emberek mélyreható problémáit. Viszont. Viszont ezen az oldalon én már többször tettem fel egyszerű eldöntendő kérdéseket(nem erről a címről) amiben nem vagyok biztos, de egy szakember könnyen megold. Akár egy fél mindattal. Minden alkalommal valami fenomenálisan egyszerű választ kaptam, magában foglalva, hogy kérdezzek meg mást, forduljak máshoz stb... Ami egyáltalán nem válaszolt meg semmit. Ezért hálás vagyok. Köszönöm szépen. Sokkal előrébb vagyok :') *irónia*A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Érdeklődő, mivel lehetetlen beazonosítani, milyen kérdéseire milyen válaszokat kapott, így nem tudok önálló vélményt formálni arról, hogy vajon felületesek voltak-e szerintem is ezek a válaszok. Lehet, hogy nekem is ez volna a véleményem. DE. Azt is vegye figyelembe - és ez egy másik lehetőség, hogy miért is fordulhatott ez elő -, hogy ami Önnek egyszerűen megválaszolhatónak látszik, az egy pszichológus szemével és szaktudásával nézve nem feltétlenül ilyen egyértelmű. Van most pl. egy kérdező, aki azt a kérdést tesz fel, hogy "gyerek: igen vagy nem" - na ezt a kérdést, horderejénél fogva, és mert a pszichológus, aki majd válaszol a kérdésre a levélíró hátterét, a kérdés körülményeit nem ismeri, nem fogja tudni megválaszolni - nem is teheti, hogy egy levél alapján életekről döntsön, mások életéről.... AZtán még más valós, nem trehányságon alapuló ok is lehet, hogy miért nem válaszolnak a kollégák (vagy akár én) egy eldöntendő kérdésre. Ha pl. valaki azt kérdezné, hogy mi lehet a baja, lehet-e, hogy depresszós mondjuk, és leír néhány tünetet... nos kevés az információ a kérdés eldöntéséhez - mert, maradva a példánál, a depresszió kimondásához sokkal több kell, mint egy pár soros levél. Vagy: sokan kérdeznek gyógyszerekkel kapcsolatos dolgokat, hogy szedjék-e vagy sem, vagy hogyan hagyják abba a gyógyszerszedést - nem pszichológus kompetenciába tartozik ez, azaz a pszichológus nem orvos, tehát nem tudhat megalapozott tanácsot adni gyógyszerszedéssel kapcsolatosan. Szóval: a levelemmel nem a kollégákat akarnám védeni, hiszen azt sem tudom, kit védek, és vajon egyetértenék-e azzal, ahogy válaszolt, hanem szeretnék új szempontokat adni Önnek és bárkinek, akit ez a kérdés érdekel, hogy miért lehetnek az itteni válaszok adott esetben nem kielégítőek. Fura egy "műfaj" ez, írásban válaszolni ismeretelen emberek kérdéseire: nagyon fontos, nagyon érdekes az én szememmel nézve, de annyira nagyon különbözik attól, ami a pszichológus napi munkája. Hiszen nincs személyes találkozás, nincs rendes párbeszéd, nem lehet visszakérdezni, hosszan beszélgetni....a felelősség pedig nagy mégis, hogy ne mondjon (írjon) a pszichológus olyat, ami tévedés, és ami ezért megalapozatlanul befolyásolja egy ember, vagy akár egy egész család életét. Sajnos (??) az emberi dolgok, amelyekkel a pszichológus foglalkozik, a legtöbb esetben korántsem egyértelműek. Sokféle módon lehet pl. egy gyerekkel jól bánni, jó szülőnek lenni (és sokféleképp lehet ugyanezt rosszul csinálni), ritkán egyértelmű, hogy mondjuk egy konfliktusos párkapcsolatban érdemes-e benne maradni, vagy inkább szakítani kéne, mert az emberek nem egyformák, van akinek tűrhetetlen az, amiben egy másik ember kb vígan éldegél. Szóval lehetséges, hogy Ön nem elég gondos válaszokat kapott kollgéktól (vagy akár tőlem), de az is lehet, hopgy túl sokat remélt a pszichológus tudásától, és a netes kérdezz-felelek lehetőségeitől. Én magam - miközben nagyon szeretem a szakmám, és sokszor szoktam ezen az oldalon is válaszokat adni az tt feltett kérdésekre - nagyon is tudatában vagyok annak, hogy meddig terjed, és hol van a határa a saját szakmai lehetőségeimnek, és a pszichológiának, pszichoterápiának általában. Sokmindent tudunk, de ennél még sokkal több, amit nem - bármilyen abszurdnak is hangozhat, ez is hozzátartozik a szaktudáshoz: a nemtudás (azaz a tudás határainak) elismerése. Üdvözlettel Biró Eszter