A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Volt párom gyakran dührohamot produkált, ilyenkor agresszív volt és mindenért engem hibáztatott. Mindenbe belekötött provokálta a veszekedést. Ha nem voltak dührohamai, akkor lekezelően beszélt velem. Sajnos az évek alatt annyi bántást kaptam tőle, hogy 5 év után elköltöztem tőle. Szerettem volna, ha eljárunk párterápiára, de ezelől elzárkózott. (Volt felesége is hasonló okok miatt vált el tőle).Szakításunk után hamarosan megismerkedett egy nővel, aki jó anyagi körülmények között él egy 2 generációs házban és oda is költözött hozzá, onnan jár be dolgozni, mert közel van a munkahelyéhez, ill. a nő szülei is kedveskednek neki, mert örülnek, hogy a lányuknak lett párja. Érdeklődni szeretnék, hogy ebben az új közegben mennyi esély van a dühroham produkálására? Az újabb, kényelmesebb környezet megszüntetheti ezt az állapotot? Gyógyíthatja-e az új környezet a dührohamokat, vagy ebben a kapcsolatában is hasonlóan fog később viselkedni, mint velem tette? Köszönöm! MáriaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a volt párja jövőjét illetően szerintem az lesz a döntő, hogy ő maga szeretne-e változtatni a viselkedésén, azon, ahogy másokkal, a barátnőjével, feleségével bánik. Ha ezt a volt párja maga is problémának, valóban helytelennek tekinti (nem csak mondja, hanem valóban így is gondolja), akkor nagy esélye van arra, hogy komoly belső munkával változni tud. Abban a legkevésbé sem hiszek, hogy önmagában a környezetének megváltozása megváltoztatná őt. A környezetnek akkor lehet komoly viselkedésváltoztató hatása, ha a volt párja erőfeszítéseket tesz, hogy a jóért, a kedveskedésekért jóval fizessen. Vagyis a kérdése, hogy hasonlóképp fog-e majd viselkedni, nem egyértelműen megválaszolható: ha meg akar változni a párja (mondjuk az új családja kedvéért, például, vagy okulva a múltbéli kudarcokból), akkor meg is tud (lehet, hogy kell hozzá szakember segítsége), ha nem akar, akkor a környezetének a kedveskedése nem lesz elegendő a kedvező változáshoz. arról nem szól a levele, hogy Önt ez miért foglalkoztatja még mindig, pedig az Ön leli békéje, a történtek feldolgozása szempontjából ez is nagyon fontos kérdés. Mindenesetre az nagyon jó, hogy Ön mert lépni, és a bántásokból ki tudta magát szakítani, Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
