A kérdés
Nagyon rossz a családom. Gyűlöl engem mindenki. Az anyám az öcsémet is ellenem uszította, akivel jóban voltam, de már ő is gyűlöl.. Egymással megvannak, szoktak beszélgetni, elmenni ide-oda, engem meg kitúrtak a családból, mintha csak egy albérletben lennék rossz albérlőtársakkal. Ez nem család. Anyámék nagyon rossz véleménnyel vannak rólam, hülyének, hazugnak, betegnek, önzőnek tartanak, pedig nem vagyok rossz ember.. Segítő kész vagyok, szoktam jótékonykodni, tovább szeretnék tanulni pszichológusnak, sokat tanulok és dolgozom. Én már úgy érzem mindent megtettem, hogy jobb legyen a kapcsolatom velük, de inkább rosszabb.. Nem ismerik be a hibáikat, engem okolnak mindenért. Ha nem látják be, hogy a rossz kapcsolatért nem csak én vagyok a felelős attól még lehet eredménye egy családterápiának? Vagy az csak rontana a helyzeten? Talán jobb ha (szeptemberben) mikor költözöm többé nem is beszélek velük és csak elfelejtem az egészet? Megér egy utolsó próbát? Vagy adjam fel a küzdelmet??A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Fontos problémát fogalmazott meg levelében, melyre kitartóan megoldást keres. Azonban azt látom, hogy szélsőségesen erős indulatok munkálkodnak a családi kapcsolatokon belül, melyeket nagyon nehéz kordában tartani. Tele van bizonyítási vággyal, szeretné megmutatni a külvilág,s egyszersmind a családja felé is, hogy mennyire próbál megfelelni, javítani azon a képen, ami bennük él önről. Homályos részlet számomra, hogy miből indultak ki ezek az indulatok, mi történt, ami miatt az édesanyja kvázi választott a gyermekei közül? A családterápia alapvetően jó gondolat, azonban nekik is akarniuk kell. Ha ez felmerült, mint megoldás, az jelezheti a kölcsönös változás iránti hajlandóságot. Egy terápiára azért érkeznek az emberek, hogy megértsenek valamit a működésükkel kapcsolatban, aminek van egy terhe. Erős motiváció kell ennek elbírásához. Érdemes szűkíteni a kört, hogy milyen céllal szeretnének dolgozni, milyen elvárással érkeznek a terápiára? Azt nem várhatják, hogy megoldja minden nehézségüket, de segít megérteni miért álltak fel a jelenlegi módon a belső szálak, mi tartja fenn őket, hogyan jöttek létre ezek a koalíciók? Szerintem nagyon jó, hogy igyekszik megoldást találni, és akkor is az utolsó esélyeken gondolkodik, amikor már bizonyára sok sérelmet megélt. Ezeket az alapokat azonban mindenképp le kell tisztázni velük, és ha partnerek hozzá, mindenképp érdemes megpróbálni a terápiát. Amennyiben mégsem tartanának Önnel, az önismereti munka szintén sok haszonnal járhat. Sok erőt és kitartást kívánok a megvalósításhoz, Üdvözlettel: Barkász Heléna, klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
