A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 20 éves vagyok, szüleimnél élek, a családommal rossz a kapcsolatom, rokonokkal nem beszélek, a barátaim elhagytak, pasim még nem volt. A suliban a tanárokkal jóban voltam, az egyik tanárral rendszeresen beszélgettem és nagyon megszerettem, és nagyon fontos volt nekem, sokat foglalkozott velem, több szeretetet kaptam tőle, mint bárki mástól. Nagyon szorongó voltam, ezért a tanárom tanácsára felkerestem egy pszichológust. És őt is nagyon megszerettem.. kijártam a sulit, és azóta nem nagyon beszélek a tanárommal. és most a pszichológusomhoz kötődöm nagyon. félek ,hogy ha már nem kell többet mennem hozzá ,akkor majd jobban előtörnek az öngyilkos vágyak, és félek ,hogy visszaesek, és ugyanott leszek, mint 1-2 éve. Nem tudom, elmondjam neki ezeket? Mi lesz ha elmondom és ezért elküld és többet nem mehetek hozzá? Vagy mit csináljak, hogy ne kötődjek hozzá ennyire? Mi a megoldás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! A kérdésére a válasz: igen, feltétlenül jelezze a pszichológusának, hogy úgy érzi, a kelleténél jobban kötődik hozzá, és azt is, milyen félelmei vannak a terápia befejezésével kapcsolatban. Ilyesmi előfordul mással is, egy pszichológusnak tudnia kell kezelni ezt a problémát. A terápia egyik legfontosabb része, hogy a kliens megtanulja önállóan vinni az életét (ami nem azt jelenti, hogy nehezebb élethelyzet, problémák esetén ne kereshetné fel ismét a pszichológusát). A pszichológus nem pótolhatja (legfeljebb rövid ideig, átmeneti jelleggel) a valóságos, mindennapi érzelmi kapcsolatokat. Az Ön esetében fontosnak tartanám, hogy (akár a terápia részeként) megpróbáljon közeledni a családjához (ennek feltehetőleg ők is örülnének), és kialakítson kortárs kapcsolatokat (még akkor is, ha most úgy érzi, mindenki elutasítja). Mindez oldaná azt az erős érzelmi függést, amit korábban a tanárával, most pedig a pszichológusával kapcsolatban érez. Üdvözlettel: Thiery Henriette