A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 20 éves vagyok, szüleimnél élek, a családommal rossz a kapcsolatom, rokonokkal nem beszélek, a barátaim elhagytak, pasim még nem volt. A suliban a tanárokkal jóban voltam, az egyik tanárral rendszeresen beszélgettem és nagyon megszerettem, és nagyon fontos volt nekem, sokat foglalkozott velem, több szeretetet kaptam tőle, mint bárki mástól. Nagyon szorongó voltam, ezért a tanárom tanácsára felkerestem egy pszichológust. És őt is nagyon megszerettem.. kijártam a sulit, és azóta nem nagyon beszélek a tanárommal. és most a pszichológusomhoz kötődöm nagyon. félek ,hogy ha már nem kell többet mennem hozzá ,akkor majd jobban előtörnek az öngyilkos vágyak, és félek ,hogy visszaesek, és ugyanott leszek, mint 1-2 éve. Nem tudom, elmondjam neki ezeket? Mi lesz ha elmondom és ezért elküld és többet nem mehetek hozzá? Vagy mit csináljak, hogy ne kötődjek hozzá ennyire? Mi a megoldás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Vivi! Nagyon klassz, hogy ennyire megszerették egymást a tanárával és hogy a pszichológusához is ragaszkodik. Ez szuper, mert úgy tűnik, hogy más nincs nagyon a környezetében, akivel kapcsolatban, jó kapcsolatban lenne. Ne aggódjon amiatt, hogy nehéz lesz elengedni a pszichológusa kezét. Azért is jár hozzá, hogy bátran alakítson ki mély, sokat adó emberi kötődéseket a környezetében, hogy ezt megtanulja. És ha ez már 2 személy esetében sikerült, biztosan másokkal is menni fog. Mindenképpen arra biztatnám, hogy beszélje meg a félelmeit a pszichológusával. Hiszen ezek nagyon fontos kérdések, például, hogy hogyan és mikor lesz vége a terápiának. Talán még fontosabb az "öngyilkossági vágyairól" beszélni. Ezeket neki is tudnia kell, hogy tudjon vigyázni Önre, hogy tudja, mi zajlik Önben. Biztosan nem fogja emiatt elküldeni Önt, ettől ne tartson. Higgye el, meg fog könnyebbülni, meglátja, sokkal rosszabb tartogatni az ilyen kérdéseket, és közben szorongani attól, hogy mi lesz, mint tiszta vizet önteni a pohárba. Minden jót kívánok! Szántó Regina