A kérdés
Üdv.Szeptemberben sikeresen kiderítettem mitől változott szexuális nyitottsága kedvesemnek.( fura érzésem volt és beszélgetések során bevallotta) regisztrált a viszony.hu oldalra és ott több férfival is beszélgetett különböző intim vágyaimrol (elvileg)sok dolog amire én vagyok neki nem ment míg ezt más férfiakkal meg nem beszélteViszont azt nem vállalta be, hogy megnézem a profilját, szerettem volna meggyőződni, hogy nem csalt meg csak “virtuálisan” azóta megingott a bizalmam. Mit kene tennem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Laci!
Bizalomvesztés esetén azt érezzük, azt tapasztaljuk meg, hogy fájdalmat tudtak nekünk okozni, és ez nagyon ijesztő, félelemkeltő érzés tud lenni. Hiszen ha vissza tudtak élni a mi bizalmunkkal, akkor nagyon kitettek, sérülékenyek voltunk/vagyunk a másiknak, hogy mikor a bizalmunka engedtük a másikat, akár nem is gondoltuk, hogy ennyire tud nekünk fájdalmat okozni, nagyon hatással volt ránk a másik viselkedése, tettei és szavai, számunkra is meglepően nagy fájdalmat tudtak nekünk okozni. Azaz meginog a kiegyensúlyozott, partneri kapcsolat képe, kitettnek, alárendeltnek is érezhetjük magunkat, hiszen a másik meg tudta ezt tenni velünk, tudtunkon kívül, titkai voltak, nála volt a labda, stb.
Amikor azt tapasztaljuk, hogy meginoghatott a megingathatatlannak gondolt bizalmunk a párkapcsolatunkban, a párunkban, és magunkban, az olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a biztosnak hitt talajt. Ráadásul nemcsak kihúzták, hanem úgy érezzük, a párunk húzta ki alólunk. Ezután már semmi nem tűnik biztosnak, kontrollvesztettnek érezhetem magam.
Ilyenkor természetes és azonnali reakciónk lehet a megingás után a megkapaszkodás igénye. Mibe kapaszkodjak meg, mi nyújthat ilyenkor visszabillenést, erőt? Ha kontrollvesztettnek érzem magam a párkapcsolatomban, akkor a kontroll, a kormány magamhoz ragadása, azaz a másik ellenőrzése, az árgus szemekkel figyelés, a vallatás, a kontrollálás.
Hiszen azonnal a legnagyobb kétségeinkre és legborúsabb gondolatainkra rímelt rá az, ahogyan értelmezzük az ő viselkedését, például ha kifelé fordult válaszokért, és nem hozzám, akkor biztosan nem volt neki elég a kapcsolatunk, és nem voltam, nem vagyok neki "elég", "elég jó", és ezt az értelmezésünket azonnal igaznak vesszük, és ez alapján kezdünk el viselkedni a másikkal. Sőt, félelmünkben kiterjesztjük a legkatasztrofizálóbb gondolatainkat, és beindul az automatikus negatív gondolatok tömkelege: biztosan másban is őszintétlen, biztosan mást is eltitkol, biztosan többet is tett, eltávolodott, elfordult tőlünk, megcsalt, stb. Ő is negatív jelzőssé válik, a kapcsolat is, illetve saját magunk is, ez a 3 egyszerre.
Én hiszem és tapasztalom, hogy az érzelmi eltávolodás után, a bizalmi megingás után is újra lehet építeni a kapcsolatokat. Főleg azokat, amelyekben már nagyfokú az elköteleződés, régóta vannak együtt, szilárdak az alapok.
Ha az a célunk, hogy újra építsük, megerősítsük a kapcsolatot és a megingott bizalmat, ha az a célunk, hogy újra közeledjünk és közel kerüljünk, közel maradjunk a másikhoz, azzal kell kezdenünk, hogy meghallgatjuk a másikat, hogy megérthessük, hogy mi is történt. Ez nagyon nehéz feladat, hiszen ilyenkor sértettek, megbántottak vagyunk, a másik pedig a sértő, megbántó. Ebből a felállásból azonban még mindig ő az ellenség, az ellenfél, és az ellenséggel hogyan építhetnék újra közös alapokat? Ha sikerül megéreznünk, hogy ebben együtt vagyunk, az ő eltávolodásában nekünk is volt szerepünk, mert egy kapcsolatot mindig ketten csinálnak, akkor egy oldalról együtt a mélyére nézhetünk annak, hogy mi vezetett idáig, mi okozhatta azt, hogy ő végül úgy viselkedett, ami nekünk sérelmet okozott. Mi volt az indítéka, miért vállalt ekkora kockázatot. Sokszor egészen az alapokig vissza kell ilyenkor bontani a kapcsolatot, sőt, nem ritkán a párunk vagy saját viselkedésünk eredőjét az előző kapcsolataiban kell keresnünk, legyenek azok előző párkapcsolatok, vagy családi kapcsolatok, hozott családi minták, hiedelmek. Akár nem ritkán nem is a saját generációnkban találjuk meg végül a hiedelmek gyökerét.
Kérdés, hogy ha titok keletkezett a párkapcsolatban, mi vezetett idáig? Miért volt szükség rá? Miért nem tudott a nyílt kommunikáció, a kérdéses, problémás terület megvitatása Önök között megvalósulni? Miért volt szüksége a párjának a szexuális kérdéseiben a kapcsolaton kívüli megoldások, válaszok keresésére? Mi volt a motivációja a párjának, és mi volt a motivációja Önnek? Milyen az a párkapcsolat, amiben erre szükség van? Milyen párkapcsolatot építettek maguknak? Milyen mintákat hoztak a párkapcsolatba? Kérdés, hogy most, hogy erre fény derült, mit akar, mit tud kezdeni a helyzettel? Veszteség is, de lehetőség is lehet ebben a helyzetben, attól függően, hogy Ön hová irányítja a figyelmét, mire koncentrál, hogyan értelmezi a helyzetet? Minden attól függ, mit értenek meg abból, ami Önökkel történt. A krízisből akár növekedni is lehet.
A párkapcsolat, a bizalom visszaépítéséhez, együtt kell megtalálniuk a válaszokat ezekre a kérdésekre. Hogy a párja miért érezte szükségét a kívülről történő igazolásnak, megvitatásnak, információ szerzésnek? Miért volt szüksége internetes fórumon segítséget kérnie az Ön intim vágyainak teljesítéséhez? Ha a párja úgy élte meg, ahogyan Ön írja, hogy van felé egy elvárás, de neki ez nem megy, azt mi miatt nem tudták közösen megoldani, megbeszélni? Mi és hol és miért történt úgy az Önök kapcsolatában, ami ide vezetett?
Ezek a beszélgetések akkor tudnak valóban építő jellegűek lenni, ha őszinték a szándékai arra, hogy visszaépítse a kapcsolatát a párjával, vagy szépen váljanak el, amihez mindkettőhöz Önnek is sokat adhat együtt ránézni a kapcsolatukra, és megértenie őt és saját magát. Ha őszintén érdeklik a párja szempontjai és sérelmei is, és nyitott tud maradni a párja válaszaira, és számonkérés, bosszú, harag, düh helyett el tudja fogadni az ő valóságát, az ő megélését is, az ő érzéseit is igaznak és relevánsnak. Sajnos, ha a bizalmatlanság Önben megmarad, azt a párja is érzékelni fogja, és egy engesztelő-sértett egyenlőtlen viszony maradhat fenn, amire nem fognak tudni erős párkapcsolati alapokat lerakni, ami nélkül nem valószínű, hogy hosszú, sikeres kapcsolatuk lesz.
A párok általában hasonló bizalmi mélypontra kerülést követően jönnek el párterápiába, ami szintén megterhelő, mert itt szembe kell nézniük a nehézségekkel, felmérjük, sorra vesszük azokat, amik idáig vezettek, amik nem működtek a kapcsolatban.
Ehhez az állapotfeltárási szakaszhoz sok nehéz érzés kapcsolódik. Azután a feltárt nehézségekhez segítséget kell elfogadni, és elköteleződni egy közös munkára, aminek során sok nehéz döntést kell meghozniuk, folyamatosan nyitottnak maradni a saját és a másik szükségleteire, erőfeszítéseket tenni a belső és külső változtatásokra, azaz megterhelő belső munkát végezniük, hogy segíthessenek magukon és a kapcsolatukon.
Erre nem minden kapcsolat és egyén érik meg, nem minden helyzet "bírja el". A nehéz felismeréseket, a belső munkát pedig nem tudjuk mi megtenni a pár egyik tagja helyett sem, a kérdéseinkkel tudjuk segíteni a megfogalmazásukat, kimondásukat. Illetve azonnali enyhülést a párterápia sem tud adni, sok kitartás kell ehhez is, mivel azonnali csodaszerünk sajnos nekünk sincsen. Elengedhetetlen az alapmotiváció a tanulásra, nyitásra a másik, saját magam és a párkapcsolat érdekében, illetve a párterápián kívüli gyakorlásra, változtatásra, mindkét fél részéről, hogy legyenek pozitív változtatások, hogy megtartható legyen a krízisbe került párkapcsolat, enélkül nem történik változás, vagy mégtovább romlik a helyzet. Az egyéni belső munka is munka természetesen, a párkapcsolat szempontjából viszont fontos azt is beemelni, behozni az eredményét a párkapcsolatra nézve is.
Ha pedig már annyira rossz állapotba került a párkapcsolat, hogy nem bírja ki, amíg a segítség hatása beindul, amíg megtanulják, hogyan állítsák le a negatív eltávolodási köröket, a veszekedéseket, vagy nincsen akarat és kitartás a tanulási folyamathoz, vagy nincsen reményteljes pozitív emlékkép, erőforrás, amit magukban tartani tudnak, ami célként előrevetíthető lenne, hogy legyen motiváció és kitartás a kezdeti nehezebb, megterhelőbb tanulási szakaszhoz, akkor történik meg ez, hogy hamarabb véget ér a kapcsolat, mint elkezdődhetne a munka.
És ha el is kezdődik a közös munka, még akkor sem csak a párkapcsolatban tartás lehet az egyetlen közös célunk. Van, hogy a közös munka eredménye és célja a kapcsolat lezárása a saját érdekükben. Akkor erre tudunk ránézni, hogy ezt hogyan tudjuk jól átértelmezni, átkeretezni, az eddigi élettörténetbe, kapcsolati előtörténetekbe beilleszteni, hogy enyhítsük a fájdalmat. Vagy válásterápiás kérdésekkel jön a pár, mert szeretnék egymás elengedését kevésbé sérüléseket okozóan csinálni.
Ha mindketten nyitottak a párterápiára, keressenek bizalommal, vagy ha Önnek most egy egyéni belső munkára van igénye, szívesen fogadom egyéni folyamatra is, amik heti rendszerességű 50 perces alkalmak velem, amik során mélyebben és hosszabban van lehetőségünk ránézni az Ön oldalára ebben a kapcsolatban, hogy mi zajlott Önben a nehéz szakaszok alatt, mihez tud most kezdeni a saját nehéz érzéseivel, sérelmeivel, veszteségfeldolgozás és jövőtervezés szempontjából, a saját szükségleteit megismerve és határait tartva, hogy ne sérüljön tovább ebben érzelmileg.
Ha most terápiára nincsen érzelmi-anyagi kapacitásuk, az Ölelj Át! c. könyvet ajánlom Sue Johnson-tól, aki az Érzelem Fókuszú Párterápiás módszertan kidolgozója:
https://eft-terapeutak.hu/product/olelj-at-het-lepes-az-eletre-szolo-szerelemert/
Remélem, hogy tudtam segíteni Önnek, minden jót kívánok a továbbiakban!
Üdvözlettel:
Házi Dorottya
