A kérdés
Tisztelt Cím! Fiam 32 éves, és az Asperger szindróma szinte minden jelét mutatja. A tünetek egész életében fenn álltak. Gyermekkorban több vizsgálaton vettünk részt, több pszichológussal beszéltem, beszéltünk, segítséget nem kaptunk. Általános viselkedés zavar, családi háttér, (agresszív apa, válás) pubertás, öröklés, gének, minden magyarázat meg volt, de segítséget nem kaptam. Jöttek a felnőtté válás rögös útjai, ekkor ez volt az ok. De most már 32 éves, és egyre rosszabb a helyzet. Erre a betegség nevére nemrég találtam rá. Nagyon aggódom, mert a suicid hajlam felerősödött az utóbbi időben a fiamnál. Van-e lehetőség ebben a korban diagnosztizálni, konkrét segítséget kapni, kezelni? Köszönettel, Aggódó ÉdesanyaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Egyre többen fedezik fel felnőttkorban az autizmus jeleit ,így képzéseket, életvezetési programokat szerveznek különböző szervezetek. Főként az Országos autisták szövetségét érdemes felkeresni, ahol olyan szakemberek dolgoznak, akik kifejezetten az autizmus spektrum megállapítására és kezelésére szakosodtak. Ők tudnak pontos diagnózist felállítani. A másik akut probléma pedig a szuiciditás. Jelenleg minden egészségügyi intézményben csak sürgősséggel fogadnak embereket, ha a fiánál eljutott a szuiciditás arra a szintre, hogy a mindennapjait meghatározza, ha azt látja, hogy megváltozott a viselkedése, akkor menjenek be valamelyik pszichiátriára. Tudom javasolni a Nyírő Gyula kórházat. Súlyos öngyilkossági késztetés esetében nem kell beutaló, a hozzátartozó bevezetheti az egyént. Ha a folyamat inkább az aggódás szintjén van, akkor viszont érdemes telefonos segítséget kérni a lakhelyéhez tartozó mentálhigiénés központtól, telefonos ügyelet működik, ahol azután a leírt tünetek alapján el tudják dönteni, hogy mi legyen a következő lépés. Nagyon sajnálom, hogy ebben a nehezített helyzetben kell ilyen körülményes problémát megoldania. Remélem van segítsége és tud találni olyan szakembert, akivel utánajárhatnak a legmegfelelőbb kezeléseknek. Kívánok sok erőt, türelmet! Üdvözlettel, Balázs Nelli