A kérdés
Üdvözlöm! 40 éves nő vagyok. Sok éve küzdöttem súlyos kommunikációs, beilleszkedési gondokkal, szorongással, elviselhetetlennek érzem az emberek társaságát. Az iq-m átlag feletti, ezért -annak ellenére, hogy a családban (apai ágon) több "autisztikus"( ezt a 80'as években így mondták nekünk az orvosok) személy is van, eszembe sem jutott, hogy én is asperger szindrómàs lehetek. Már csak azèrt sem, mert a családtagjaimnál sokkal átlagosabb vagyok, ráadásul nő. Művészi végzettségem is elaltatta a gyanakvásomat. Az igazi felismerés csak most jött, mikor keresgélni kezdtem a megoldást erre az iszonyatos szorongásra, mert a gyerekeimnek semmikép nem szeretnék rossz példát mutatni. Minden kérdésemre azt a választ kaptam, hogy ez bizony asd. Minden egybevág, a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő részletek is és a tetejébe még az azóta megtalàlt tesztek is egyértelműen mind-mind ezt a tényt igazolják. Vajon ezek mennyire megbízhatóak, ha mindegyik a legmagasabb tartományba sorol? Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Dorka! Pszichológusként és kutatóként is dolgozom és kutatásaim egy részéban arra fókusztálam, hogy felnőtt nőknek milyen tapasztalatai vannak az autizmussal, így kérdését ezalapján igyekszem megválaszolni. Általában az online elérhető pszichológiai teszteket nem szoktuk megbízhatónak tekinteni, éppen azért, mert publikusan elérhetőek, és saját kitöltésre alapulnak. Az autizmus diagnózisa mindig több szakember véleménye alapján és több teszt felvételével, illetve az egyén gyerekkori fejlődésének megértésével történik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy Ön biztosan tudja, hogy az autizmus spektrumán él-e, ahhoz érdemes lenne egy diagnosztikai munkára kijelölt szervezetben időpontot kérni.
Azonban kérdése mögött én egy másik kérdést is látok. Azt lehetne érdemes átgondolni, hogy mit jelentene az Ön számára az, ha egy arra kijelölt szervezetben megkapná a diagnózist. Sok autizmussal élő nő említette a kutatásunk során, hogy a diagnózis maga egy megkönnyebbülést jelent, magyarázatot korábban megélt tapasztalatokra. Mások azt mondják, hogy a diagnózis viszont egy gyászélményt is jelenthet a múlttal kapcsolatban. Szintén fontos aspektus, hogy a diagnózis megnyithat-e utakat az Ön számára valamilyen ellátórendszer, vagy támogatás felé. Amennyiben igen, az szintén azt jelentheti, hogy van értelme a diagnózist keresni.
Emellett azt is érdemes átgondolni, hogy mi történne, mit jelentene Önnek, ha diagnózist keresve azt nem kapná meg, vagy más diagnózist kapna egy szakszervezettől. Jelenthet ez továbbra is segítséget, magyarázatot a kommunikációs nehézségekkel, szorongással kapcsolatban?
Ha tudok a továbbiakban segíteni, bátran jelezze.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
