A kérdés
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő, az elmúlt 1 évben derült ki, hogy édesapám alkoholista, sajnos eddig nagyon jól titkolta - így nem is tudjuk mióta tart a dolog (nem éltem vele együtt soha, szüleim elváltak 1 éves koromban). A jelenlegi szakaszban már mindenféle téren érinti az életét, mivel valószínűleg a tartós alkoholfogyasztás miatt szövődmények alakultak ki -polineuropátia, illetve biztos hogy már erősen depressziós állapotban van - sír, kilátástalannak látja az életét, sokszor agresszív, nem tudja mit csinál..stb. Beszélni erről nem lehet vele, kikéri magának azt, ha valaki előhozza és tagadja magát a tényt is. Kérdésem az lenne, hová tudunk fordulni ilyen esetben? Akarata ellenére lehet e bármit tenni? Gondolom pszichiátrián, elvonó kúrával lehetne kezelni, de egyelőre nem bírtuk erre rávenni és beleegyezése nélkül nem is tudom van e rá mód. Vigyem el pszichológushoz vagy pszichiáterhez? A háziorvosa már megpróbálta beutalni elvonóra, de nem egyezett bele. Köszönöm. A.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Anikó! Amit az édesapjáról írt, tankönyvi példája a szenvedélybetegséggel küzdők viselkedésének. Jellegzetes, hogy ő maga nem ismeri be/fel a betegségét, így a gyógyulásra sem törekszik. A motiváció nehézségei miatt terápiába vonni is nehéz, sokszor akadályokba ütközik. Ugyanakkor nem megfelelő az az orvosi hozzáállás, ha a motiválatlan beteg meggyógyításáról lemond a kliens hiányos együttműködésére hivatkozva. Megfelelő intézményt és szakembert találva lehetség van a kliens szükségleteihez alkalmazkodó terápiába kezdeni. Ez nem pusztán az absztinencia elérése, hanem egy jobb életminőség fenntartása. Konkrét intézményről, kollégákról privátban keressen, itt nem írhatok. Tanácsos továbbá nem az alkohol elhagyása felől megközelíteni az édesapja problémáját, hanem az alkohol következtében kialakult járulékos problémák megoldásával motiválni. Talán nagyobb együttműködést érnek el családon belül is. Sok sikert kívánok, Barta Zsuzsanna
