A kérdés
1,5 ève jöttem össze a párommal tudtam hogy szeret inni de úgy gondoltam unatkozás magány stb játszik közre mivel teljesen normális gondolkodású kedves ember.Odakoltozesem előtt heti 3-4 x ittak haverokkal ,jeleztem hogy ez számomra elfogadhatatlan .Problema nélkül letette (elvonási tüneteket sem vettem észre és szerinte sem volt).ideig óráig egyáltalán nem ivott miattam .ez nem sokáig működött .mostanában is hétköznap nagyon ritkán fordul elő hogy 1 sör vagy 2 pohár bor lecsúszik.viszont ha buli van ami kb 3hetente előfordul (nagy baráti kör) nem ismeri a mértéket lereszegedik nagyon csúnyán az esetek 85%ban .és úgy indulunk vagy indul hogy nem akar ennyire. Fenyegetőztem szépen elmondtam hogy ez nem normális és hogy nekem ez nem tetszik .már gyomorgorccsel megyek buliba vele vagy ha elmegy nélkülem (amivel nincs gondom) stresszelek naon hogy mennyire issza le magát.szerinte nem csinál rosszat néha berug .én rosszul vagyok kikeszuluk pszichésen .ez normális amit csinál?lazabb legyek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Anita! A leírása alapján feltételezhető, hogy párja alkoholproblémával küzd, de ez még nem jelenti azt, hogy biztosan alkoholistává is válik. Azzal azonban tisztában kell lennie, hogy az alkoholizmus nem egyik pillanatra a másikra alakul ki, senki sem születik alkoholistának, de vannak bizonyos hajlamosító tényezők. Ilyenek például a zaklatott családi háttér, genetikai hajlam, társas közeg, stresszkezelési problémák, stb. Gyakran úgy gondolják, hogy az alkoholról való lemondás akaraterő kérdése, pedig ez nem így van. Az alkoholfüggőség betegség, melynek vannak fázisai. A fizikai elvonási tünetek megjelenése általában az előrehaladott fázisban jellemző. Ennél azonban sokkal erősebb tünet az úgynevezett pszichés elvonási tünet, ami sokkal hamarabb megjelenik és ettől a legnehezebb megszabadulni. Az alkoholfüggőség gyógyítása rendkívül nehéz, mivel önállóan, szakember segítsége nélkül az esetek nagy részében sikertelen, folyamatosak a visszaesések. A gyógyulást az is hátráltatja, hogy az alkoholfogyasztás kifejezetten elfogadott a társadalomban és rendkívül nehéz az elhatárolása a még normálisnak tekinthető alkoholfogyasztástól. Épp emiatt az alkoholfüggők betegségbelátása igen csekély, hiszen a környezetük is többé-kevésbé fogyaszt alkoholt. A valóság azonban az, hogy Magyarországon (és sok más országban is) az alkoholizmus népbetegség. A társadalom megítélése szerint a tipikus alkoholista állandóan be van csiccsentve, öntudatlanul dülöngél az utcán és érthetetlen a beszéde, egész nap iszik. Az ilyen fázisban lévő alkoholisták azonban már "végstádiumban lévőknek tekinthetőek", a szervi károsodás már visszafordíthatatlan és a halál elkerülhetetlen. Dr. Zacher Gábor toxikológus egyik interjújában úgy definiálta az alkoholfüggőséget, hogy a rendszeresség határozza meg a függőséget, nem a mennyiség. Így akár két pohár bort is függőségnek tekint, ha annak elfogyasztására minden nap sor kerül. De ugyanígy függőségnek tekinti ha az illető hetente, kéthetente nagyot bulizik a haverokkal és kontroll vesztett állapotba kerül, még úgy is, ha a két esemény között egyáltalán nem iszik. Egyértelmű definíció azonban nem létezik. Ha párja viselkedése egyre inkább rányomja a bélyegét a kapcsolatukra, akkor érdemes mérlegelni, hogy a kapcsolatuk változatlan formában meddig fenntartható. Javaslom, hogy beszélgessenek a párjával erről és ha úgy érzik, keressenek fel egy addiktológust. Pakai-Szűcs Réka pszichológus
