A kérdés
A fiamról van szó (30), akivel sajnos nem tudok beszélgetni, így nem tudok segíteni neki, tanácsod adni…. Ahogy felvetek egy problémát, kiabálni kezd, csapkod, engem hibáztat, majd pillanatokon belül kimegy a szobából, leteszi a telefont… Kamaszkora óta áll fenn ez a helyzet, és úgy gondolom, hogy személyiségzavara, depressziója, arroganciája, agressziója, önbizalomhiánya már orvosi beavatkozást igényelne, azonban, ő nem hajlandó szakemberhez fordulni. A konfliktusokat agresszióval kezeli és soha nem ismeri el saját felelősségét semmiben. Nem dolgozik, nem tanul, nincs semmilyen, terve, voltak drogproblémái is, ha felvetem, hogy kezdenie kellene magával valamit, kiabál és áthárítja a felelősséget ránk, a szülőkre (belőlünk van, mi tehetünk mindenről). Volt komoly kapcsolata , de tulajdonaként kezelte barátnőit, és betegesen féltékeny volt. Hőzöng, követelőzik, de ő semmit sem tesz saját élete jobbá fordításáért...Tanácstalan vagyok.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, nagyon nehéz válaszolni a levelére. Nincs ugyanis egyszerű válasz a problémára - ha lenne, akkor Ön azt már megtalálta volna, hiszen a jó szándéka, figyelme, szeretete, felelősségérzete nem hiányzik hozzá. Bennem egyébként felmerült a kérdés, hogy az Ön felelősségérzete és felelősségvállalása egyébként nem oka is-e egyben a kialakult helyzetnek. Nem hibáztatni akarom, hanem a helyzetét jobban megérteni. Az ilyen családi helyzet úgy szokott működni, hogy a "problémás" családtagot annyi figyelemmel és gondoskodással veszi körül a család, hogy a problémák következményei nem "hullanak vissza" rá. Ha jól értem, a fia ugyan nem dolgozik, nem tanul, de Önök eltartják, fedezik a megélhetése költségeit. Ez sajnos lehetővé teszi a fiuknak, hogy ne kezdjen magával semmi újat, hogy ne kelljen nagy erőfeszítéseket tennie azért, hogy egyenesbe hozza az életét. Nem akarom a helyzetet leegyszerűsíteni, mert az nyilvánvaló a leveléből, hogy a fiának valóban súlyos problémái lehetnek. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy a családjukban olyan egyensúly alakult ki, ami megakadályozza ugyan, hogy a fia igazi nagy bajba kerüljön (hogy pl. nehogy ne legyen mit ennie, nehogy ne legyen a feje felett tető), de egyben azt is megakadályozza, hogy a fia igaiból szenvedjen a saját problémái miatt, és így elkezdje érezni, hogy neki is tennie kell valamit. Változást elindítani talán azzal lehetne, ha nyilvánvalóvá tenné a fia számára, hogy az Ön segítőkészségének, felelősségvállalásának, fizetőkészségének van határa, és ezeket a határokat elkezdené egyértelműen kijelölni. Az persze nem könnyű kérdés, hogy hol, mert az nem egykönnyen várható el egy szülőtől, hogy vonja vissza támogató gondoskodásának egy részét vagy egészét problémás, bajban lévő gyermekétől. Javaslom Önnek ezt az oldalt: http://www.al-anon.hu/irodalmak.html, illetve akár az ezen a linken elérhető szervezet rendezvényeit is első lépésnek. Vagy egy másik lehetséges út, hogy Ön keres fel egy pszichológust, olyat, aki addiktológiai problémákkal foglalkozik, akivel át lehet beszélni azt, hogy Ön mit változtathat azért, hogy a fiában változást indukáljon, indítson el. Azért javaslom ezt, mert bár a fia problémás igazán, de benne egyelőre nincsen igény arra, hogy változtasson, Ön az, aki szenved, és változást akar, tehát a változás elindításának képessége jelenleg leginkább Önben van. Még akkor is így van, legalábbis azt hiszem, ha a lelki munka legnagyobb részét a fiának kell majd elvégeznie, amiben a szülői támogatásnak és szeretetnek nagy szerepe lesz majd, de ami azonban a fia erőfeszítéseit valóban nem helyettesítheti. Vagyis Önnek igaza van, érdemes tényleg új utakat keresnie Önnek magának is. Üdvözlettel: Biró Eszter
