Ayres szenzoros-integrációs terápia

A magatartás- és tanulászavarokkal küzdő gyerekek kezelésére Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus egy új módszert dolgozott ki, amelyet Szenzoros Integrációs Terápia néven ismerünk. Ayres abból a feltevésből indult ki, hogy a problémák hátterében az idegrendszer éretlensége áll és ez okozza az érzékletek összerendezésének zavarát, vagyis a szenzoros integrációnak a zavarát, amely a viselkedési és tanulási zavarokat okozza.

Idegrendszeri éretlenség —› érzékletek összerendezésének zavara —› magatartási, tanulási zavarok

A különböző környezeti impulzusok és a szervezet belső állapotait jelző ingerek felfogása és összerendezése egyszerűnek tűnhet, ha az egész rendszer jól működik.  Ha azonban az egyes érzékek működésében, és/vagy az érzékletek összerendezésében nehézségek lépnek fel ez igen nehéz, bonyolult feladatot jelent.

A terápiás módszer lényege, hogy a gyermek mozgása az, amely az egyedfejlődés során az érzékletek összerendezését végzi, így a megfelelő mozgásmintákat újraismételve a gyermek újraépítheti, rendezheti azokat az elakadásokat, lemaradásokat, amely a problémák gyökereit jelentik. A gyermek  a mindennapi élete során a játékban tapasztalja önmagát és a világot, így a szenzoros integrációs terápia alapeleme is a játék.

A szenzoros integrációs terápia alapvetően a legősibb és az egyedfejlődés során is igen korán kialakuló érzékek a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül vezeti el a gyereket a magasabb idegrendszeri integrációs szintre. A terapeuta feladata, hogy a játékban biztonságot nyújtó résztvevő partner legyen, aki képes megkapaszkodást és támaszt nyújtani.

A terápia eszközei látszólag egy izgalmas játszótérre hasonlítanak, amelyben megtalálhatók a mennyezetről lelógó különböző hálók, kötelek, hinták, függőágyak, mászókák, valamint a földön guruló hengerek, gördeszkák. A gyermek a játék során belemerül az érintéses ingerekbe, amelyek egyszerre ingerlik az egyensúlyozó rendszert is, és amely segíti ezek összerendezését. Ezen a különleges és kihívást jelentő terepen a gyerek tulajdonképpen saját maga találja meg azt a játékot, amely a segíti a fejlődését, a terapeuta csak kíséri és segíti ezen az úton. A szóban nehezen kommunikáló vagy befelé forduló gyerekek ezekben a helyzetekben könnyebben megnyílnak, és fejeznek ki olyan élményeket és emlékeket amelyek megfogalmazása más helyzetekben nehézkes vagy lehetetlen lenne.

Felhasználási területek:

Fogyatékossággal élők, beszéd és tanulási zavarok, hiperaktivitás, agysérültek, időskori demenciák.