Falás

Az éhség ösztöntermészetű, a szomjúság és fájdalomkerülés mellett az önfenntartási ösztön alapvető komponense, velünk született, örökletes késztetés. E cselekvésre motiváló ösztönnek a kielégítése hagyományosan az öröm, kellemesség, jókedv és a megelégedettség érzésével jár. Az evészavarok a felső és középső társadalmi rétegek betegségei, de egyre gyakoribb alacsonyabb társadalmi rétegekben is. Fokozott kockázatú populációk a diákok (főleg egyetemisták), és a karcsúság követelményének kitett csoportok (pl. táncosok, manökenek). Az evészavarok gyakorisága nő, de egyre több beteg jelentkezik kezelésre. Azonban az esetek 80%-a még így sem kerül kezelésbe! Az anorexia nervosa alaptünetei: súlyhiány, súlyfóbia: az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is.  Menstruáció elmaradása, és a testképzavar, amely során a betegek önpercepciója torzult, kövérnek tartják magukat. Mások alakját azonban jól meg tudják ítélni, a testképzavar csak a saját testükre vonatkozik. Anorexiások személyiségére perfekcionizmus, teljesítmény-orientáció, túlkontrolláltság, kényszeresség, dac, depresszió jellemző. Kerülik az érzelmeket, a szexualitást is, betegségbelátásuk azonban nincs. Az evés visszautasítása a családon belüli manipuláció formájává válik. Az anorexiások testüket választják arra, hogy a megszabaduljanak a vágyaiktól, érzelmeiktől, mert az sokkal elérhetőbb számukra, mint az ego. A koplalással próbálják megállítani a testi változásokat, a szexuális vágyaikat az étvágy és az evés megszüntetésével csökkentik. A bulimia nervosa: magyar nyelven „farkaséhség” néven közismertté vált kórképben szenvedőket az elhízástól való rettegés, testük kontrollálásával történő szüntelen foglalkozás, ennek meghiúsulásával összefüggő bűntudat, alacsony fokú önértékelés, negatív ön-és testkép jellemzi. Alaptünetei: falásrohamok, testsúlycsökkentő manipulációk, aggodalmaskodás a testsúly és alak miatt, valamint legalább heti két falásroham. A falásroham általában rövid idő alatt történik, akár 50 000 kalória elfogyasztása is előfordul, kontrollvesztés érzésével jár, s titokban zajlik. Testsúlycsökkentő manipulációk amelyet a bulimiások használnak: az önhánytatás, hashajtózás,vízhajtózás, koplalás, testedzés. 1974-ben Claude Steiner, a tranzakcióanalízis egyik vezető személyisége könyvet jelentetett meg az emberek három jellegzetes öndestruktív életprogramjáról. Szerinte alapvetően háromféle negatív önpusztító parancsot megvalósító sorskönyv létezik. Ezek a „ne gondolkozz”, a „ne szeress”, és a „ne örülj” sorskönyvei. Az addikcióban szenvedők , így a falánkok is, életük korai szakaszában olyan környezetben éltek, ahol azt tanulták meg, hogy nem szabad örülni és élvezniük a saját testüket, testi érzéseiket. Ugyanakkor a testből érkező negatív érzéseket valamivel, pl. az étellel, itallal, gyógyszerrel el kell tompítani és nyomni.  Az addikcióban szenvedőknek tehát testi örömre, a test élvezetére volna szüksége. Ezt azonban nem képesek befogadni. Amikor valaki elismeri, hogy elvesztette hatalmát az evés felett, rádöbben arra, hogy a teste amúgy sem kontrollálható tetszőlegesen, s feladja azt az illúzióját, hogy az evés manipulálása a tekintéllyel történő szembeszegülés eszköze, akkor ezzel máris közelebb került saját autoritásához és önnön spirituális magjához. Ekkor már nincs szüksége arra, hogy sok-sok hájjal izolálja és védje magát a külvilágtól és a belső világától egyaránt. (Overeaters Anonymous, 1987 Id. Kelemen 26.old). Ez a felfogás közel áll ahhoz a Rogersi elgondoláshoz, hogy „ha elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, akkor megváltozom” (Rogers, 1961).