A kérdés
Jónapot. Tanácsot szeretnék kérni,mert teljesen elzárkóztam a világtól,bezárkóztam a szobámba vagy 1 évig. Általános suliban folyamatosan bántalmaztak és kiközösítettek,majd középsuliban szintén. Már annyira nincs erőm nyitni mások felé. Amikor be vagyok zárkózva,akkor nyugszok meg. Amikor tömegbe vagyok szétrobbanok a dühtől,és nagy feszültség van bennem. Járok pszichológushoz,de nem segít. Ugyanolyan zárkózott vagyok. Már a remete életen is gondolkodtam. Mit tegyek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt, mert ez mégis egyfajta reményt ad, arra, hogy akármennyire nehéz, mégis szeretne változtatni. az is jó, hogy jár pszichológushoz. Leveléből a számomra az derül ki, hogy nagyon sok trauma érte, főleg olyan, amikor nem tudta megvédeni magát és úgy tűnik, hogy mások sem védték meg, tehát magára volt hagyva. Csak nyelt, majd ennek a feszültségét, indulatát érzi most is. Ez az érzés adekvát a felvázolt szituációkhoz képest. Fontos lenne megnézni, hogy mit csinál most ezzel az indulattal, ki tudja-e adni valahogyan, ha nem ez a legfontosabb, addig a terápia sem fog úgy haladni, ahogyan szeretné. Ha már elkezdte kiadni a dühét, akkor lehet elkezdeni feldolgozni a múltbéli történeteket és közös nevezőt keresni, miért nem tudta magát megvédeni, hogyan keveredett többször is ugyanabba a helyzetbe, ezek után lehet olyan új erősségeket kialakítani, amivel már másképpen fogja élni az életét. Nem gondolom azt, hogy minden embernek egyformán kell szociálisnak lenni, lehet, hogy most tényleg nincs felkészülve a barátkozásra, az emberek közelségére. Azt gondolom, ez már csak a hosszú önmunka célja lehetne és akkor is meg lehet választani a formáját, mennyiségét. Vannak emberek, akik remete életet élnek és ők maguk választják meg, hogy mikor és kivel szeretnének érintkezni. A lényeg, hogy ezt ők választják meg. Önnél pedig azt érzem, hogy ez menekülés. akkor fogja jól érezni magát, amikor ezt már választani tudja. Kívánom, hogy érje el ezt a szintet és akkor nem azért kell remetének lennie, mert utálja az embereket, hanem azért, mert kihívásokkal teli a remete élet és az adja az örömet az életébe. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus