A kérdés
Kedves Doktornő/Doktor úr! Tanácstalan vagyok. Sok összetevője van a problémámnak, de legfőképpen lelkiekben érzem azt, hogy változni kellene.Napi szinten boldogtalannak érzem magam. Persze vannak napok amikor fent vagyok, sőt ez egy-két hétig is kitart, viszont visszaesik, nem tudom fenntartani. Megfigyeltem, hogy sok esetben akkor jön a lejtő, amikor jól érzem magam és erre iszok pár pohár bort... aztán pár óra múlva már nem szeretem magam, szégyellem másnap, hogy ittam. Természetesen nem vagyok agresszív,nem kell sok alkohol, hogy szomorú zenéket kezdjek el hallgatni, önsajnálatba esek. 29 éves egyetemet végzett dolgozó férfi vagyok, 8 éve tényleg stabil, harmónikus kapcsolatban. De már a párom sem tud több támaszt nyújtani, én sem magamnak.A dilemma abban áll, hogy mondjuk két hét után az alkoholt is kívánom, így ez ördögi kör. Emellett folyamatos szorongást érzek, hasam értelmetlen félelmektől összerándul, éjszalánként ritkán hallucinációk. Céltalanság érzése. Segítségét köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Úgy gondolom, hogy nagyon jó kezdés az, hogy felismerte, hogy problémája van. Sokan nehezen látják be, hogy nekik is lehetnek nehézségeik, azt pedig még kevesebben, hogy az alkohol ezeken csak ronthat. A leírás alapján rengeteg dolog állhat a háttérben, feldolgozatlan, ki nem mondott feszültségek, kiégés, akár depresszió. Van sajnos egy rosszul berögződött társadalmi elvárás, hogy egy férfi nem beszéljen a problémáiról, főleg ne érezze magát ezektől frusztrálva, amely sokakat meggátol abban, hogy ki merjék mondani, ami zavarja őket, ez pedig okozhat fokozott stresszt és szorongást. Van olyan az éltében, akivel őszintén meg tudja osztani az aggodalmait, fájdalmait? Fontos lenne első körben megtalálni ezeket a biztos pontokat (ha vannak), akik akkor is meghallgatják önt, ha századjára mondja el, mennyire elviselhetetlen most a helyzet. Az alkohol Önnél egy megküzdési stratégia lehet, amivel főleg az a probléma, hogy önmagában még több problémát generál. Első lépésként fontos lenne, hogy ne legyen otthon alkohol. Bagatell dolognak tűnhet, de az ember néha úgy van vele, hogy az a kis üveg a hűtőben vagy a kamrában nem árthat, amúgy is majd legfeljebb elajándékozom… Aztán úgy van vele, hogy iszik belőle egy kortyot az íze kedvéért, aztán pedig még egyet, mert az már sokat nem árthat. Végül ott tart, hogy elfogyott az üveg és jön a szorongás, hogy hogyan ihattam ennyit? Második lépésként erőforrásokat kellene keresnie, olyan dolgokat amik örömet okoznak önnek vagy legalább elterelik a figyelmét, amikor eszébe jutna, hogy jó lenne a pohár után nyúlni. Lehet ez sétálás, olvasás, zenehallgatás, de éppen sorozatnézés is. A harmadik lépés egy megfelelő szakember felkeresése. Sok városban van függőségekkel foglalkozó alacsonyküszöbű ellátás, ahol bárki kérhet szakemberektől segítséget, legtöbb esetben ingyenesen. Persze ilyenkor rögtön megszületik az ember fejébe a reakció, hogy „Jó, nem örülök annak, hogy ennyit iszom, de függő azért nem vagyok..” Nem is azt mondom, hogy Ön függő, hanem, hogy vannak nehézségei az alkoholfogyasztással, amely hosszú távon vezethet függőséghez. Ezt minél előbb tetten érni nagyon fontos lenne. Ha úgy érzi egy ilyen helyen lévő szakember már tudott támpontot adni ahhoz, hogy hogyan kezelje a szerhasználatot, érdemes belekezdeni egy komolyabb önismereti munkába, hiszen az alapproblémák nem fognak megszűnni azzal, hogy nem iszik már, legfeljebb máshogy fogja őket elnyomni magában. Remélem, hogy sikerült támpontokat adnom a kezdéshez. Sok sikert kívánok!