A kérdés
Nekem az a problémám lenne, hogy a szüleim egyfolytában bántanak, lenéznek, csupán azért mert más vagyok mint a többi velem egykorú gyerek (17 éves vagyok). Nem szeretek bulizni járni, szeretem a bő ruhákat, frufrum van és más zenét szeretek mint pl az unokatestvére is és szeretek egyedül lenni, olvasni, festeni. Ha próbálok velük komoly(abb) dolgokról beszélni, a jövőmről vagy esetleg a hobbimról, egyszerűen kinevetnek. Mindezek őket roppant módon zavarja, és emiatt olyan szavakkal illetnek mint a semmirekellő és undorító. Kiskorom óta kritizálnák, hogy ha nem a nekik megfelelő módon nézek ki vagy esetleg viselkedem. Sajnos odáig fajult a helyzet, hogy napi szinten bántanak meg, és ez nagymértékű károsodást okozott az önbizalmamban. Sokszor gondolok az öngyilkosságra, hogy vajon mennyire is viselné meg őket. Az életem sivárnak és egyhangúnak tartom, nincsenek barátaim sem.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Minden ember más, és ez így van jól. Amiket leír , az csak annyit jelent, hogy Ön introvertált személyiség. Befelé forduló, kevesebb barátja van, de az Önhöz hasonló emberek nagyon ragaszkodóak tudnak lenni. Az önbizalmat mindig roncsolja, ha a szüleink folyamatosan kritizálnak. Nem tudom van-e esélye albérletbe , vagy kollégiumba való költözésre. Ha nincsen is sok barátja, biztos van legalább egy ember a környezetében , akár a tág családban,osztályban, aki megérti Önt, vagy hasonlóak a problémái. Biztos vagyok benne, hogy Ön egyhangú sivárnak tűnő életében is vannak pozitív tulajdonságok. A festeni tudás például egy nagyon kreatív tevékenység. Hiszem , hogy nagyon sok érték van Magában. Ön abban a korszakban van , hogy fel kell építenie, ki Ön, mit szeret, mi a hobbija, milyen legyen a jövője. Ezen úgy érzem jó úton halad és nagyon értékes az élete. Biztos vannak jó dolgok az életében, csak amikor minden fekete előttünk akkor nehezen látunk színeset. Ha még sincs kivel átbeszélnie, akkor keressen szakembert. Üdvözlettel: Boros Dóra