A kérdés
Tisztelt Doktor! 35 vagyok. Gyerekként nevelőapám vert. Anyám ivott öngyilkos lett, mint édesapám és mamám. Intézetbe kerültem, majd egy külföldi seregbe.Hazajöttem 11 év után. Rosszul kivitelezett üzletben nagy tőkét buktam. Ok.Szép családot akartam 3 hónapja megismertem egy lányt. Szerelem első látásra. Ritkán tudtunk találkozni, gondolataim amíg ő távol, nem vagyok jó, elbuktam, nincs semmim, nincs jövőképem, nem is teszek érte igazán semmit, mindig lyukra lépek egy senki vagyok.. És ilyenkor ittam, sokat. Mikor a páromnak lelki segítségre volt szüksége kikapcsoltam a telefonom, másnap rettentően bántam, megbocsátott. Telik az idő karácsonykor nem tudtunk találkozni, sokat iszok, lekezelő sértő üzeneteket írok neki, másnap józanon jó ég mit tettem. félig megbocsát. Szilveszter, nem tudunk együtt lenni, iszok,üzenetben vérig sértem bántom megint. Vége nem akar tőlem semmit, és én napokig bombázom őt szánalmasan bocsáss meg szeretlek üzenetekkel.Ezt mi váltja ki belőlem? Köszönöm!!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Fontosnak tartotta, hogy megemlítse gyerekkori nehéz sorsát, ezért gondolom foglalkozott már jelenlegi működésének lehetséges okaival, talán már szakemberhez is fordult korábban. Hogy életét és önmagát miért látja így és kapcsolatát miért éli meg ilyen szélsőségek között, annak megértése mély és elszánt önismereti munkát igényel. Önmagának és életének rendezése pedig még nagyobb kitartást igénylő építkező feladat. Ebben egy szakember tudja önt segíteni. Katonaként biztosan meg van önben a bátorság és kitartás, ami egy ilyen hosszú úthoz kell. Nehéz út, de az egyetlen, azonban a sok tanulás és pozitív változás miatt megéri. Keressen fel, ha úgy érzi tenni akar ebben magáért! Üdvözlettel, Kotogán Róbert
