A kérdés
Üdvözlöm! Tanácsot szeretnék kérni. A sógorom 33 éves. Tekintve, hogy nagykorú, így nem lehet elvinni orvoshoz akarata ellenére, pedig nagy szüksége lenne rá. Hosszú évek óta tart tőle az egész család, mert agresszív, beképzel dolgokat, kiszemel magának embereket akik állítása szerint lehallgatják/megfigyelik/terrorizálják őt. Máskor vadászpilótának képzeli magát.. A saját édesanyjának eltörte egy kirohanása alkalmából az orrát, így végre hatóság elé került, ahol elmeszakértői vélemény is készült a cselekménnyel kapcsolatban. Megállapították, hogy SZEMÉLYISÉGZAVARBAN SZENVED, de ettől még büntethető. A kérdés az lenne, hogy a család mit tud tenni, mit tud segíteni neki abban, hogy az állapota javuljon, életképes legyen, mert nem dolgozik, nem foglalkoztatja semmi. Az anyósom és mi tartjuk el, holott életerős fiatalember, de az nem kérdés, hogy segítségre szorul. Akárhová fordultunk, mindenhol az a válasz, hogy nagykorú, ha ő nem akarja, nem lehet tenni semmit. De mit segíthetünk mi?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Érdeklödő! Sajnos valóban csak megerősíteni tudom, hogy a személyiségzavarban szenvedő emberek szenvednek legkevésbé. Leginkább a környezetük válik személyiségzavaruk áldozatává. Rajtuk egy hosszú pszichoterápia tudna segíteni , de ehhez valóban kell az ő motivációjuk. Sajnos Önök nem tudnak rajta egy az egyben segíteni. Egy családterápia segíthet Önöknek , hogy hogyan tudják jobban őt kezelni , de motivációt felébreszteni elég nehéz, ha ő maga nem szenved a helyzettől. Márpedig miért szenvedne? Őt eltartják. Meg lehet próbálni megvonni az az anyagi ellátást. Bár nem lehet tudni erre mi lesz a reakciója. Üdvözlettel: Boros Dóra
