A kérdés
Tisztelt pszichológus! 21 éves nő vagyok. Nem vagyok hirtelen haragú ember, sokáig tűrök, és sajnos nem állok ki magamért, inkább csöndben maradok, mert nagyon kerülöm a konfliktusokat. Addig-addig nyelek, míg végül robbanok. Régebben vagdostam magam, de erről már leszoktam. Most ütöm a falat, amikor nagyon ideges vagyok és nem bírok magammal. De egyszerűen nem tudom magam visszafogni, elgurul az agyam ilyenkor. Sosem vezetem le máson a haragomat, ezt inkább én szívom meg, mert összetöröm a kezemet. Hogyan kezeljem ezeket dühkitöréseket?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt és felvállalta problémáját, ugyanis a fiatalok akár 15% hasonló problémákkal küzd, mégis ritkán beszélnek róla, mert vagy nem látják a probléma súlyosságát vagy mert szégyenlik vagy mert nincs kinek elmondaniuk. Ezért külön örülök, hogy legalább így felvállalta a problémáját és keresi a megoldást, hiszen hosszútávon ez biztosan nem jó megküzdési stratégia. Az önsértésnek rengeteg dolog állhat a hátterében, nem írta le, hogy mi körül szokott feszült lenni, vannak-e kapcsolatai, milyen az érzelmi kötődése a szüleihez, mivel foglalkozik, van-e sport és hobbi az életében? Szóval sok kérdésem lenne, ami mentén elindulhatna a feltárás, megértés. A munkám során sok hasonló lánnyal találkozom és a velük való beszélgetés általában arra világított rá, hogy legtöbbször valamilyen kapcsolati krízis, kudarc, elutasítás és öntisztelet hiány áll a háttérben, amiből aztán mindenféle kimondatlan , megnevezhetetlen és érthetetlen érzések következnek, amiket ha átalakítanak testi fájdalmakká, akkor érhetőbbé és elviselhetőbbeké válhatnak. Persze ez csak rövid időre hoz enyhülést, mert utána meg kell küzdeni a szégyennel, bűntudattal , csalódottsággal és folyamatosan titkolódzni kell, takargatni a családban, az iskolában. Levelében már utalt is némi megoldásra. Először is ha valamilyen közegben megjelenik a frusztráció vagy harag mint érzés, akkor megtanulhatja ott rögtön kifejezni. Az érzések kinyilvánítása, ha az konstruktív módon történik nem feltétlenül jelent konfliktust( nagyon jó kommunikációs technikák vannak, ezeket el tudja sajátítani). Másodszor, ha a helyszínen mégsem merte felvállalni gondolatait és érzéseit, otthon kiírhatja azokat napló formájában, sokan verset írnak, rajzolnak vagy sportolnak. Ezek mind enyhülést hoznak, közben van is idő a lehiggadásra, átgondolásra. Ha mind ennek ellenére is sok feszültséget gyűjt össze, érdemes vennie két-három kiló agyagot, amit a feje fölé emelve hangos kiáltás kíséretében többször ledob a padlóra, amire előre odakészített egy kartonlapot. Nagyon jó feszültségoldó, vicces is és nem is fáj, valakik ugyanezt párnával teszik, amit kézzel ütlegelnek. A cél tudatosítani az érzelmeket, konstruktívan kifejezni azokat, ha mégis nem sikerül, akkor pedig olyan megoldásokkal szabadjára engedni őket, melyek nem sértenek senkit és semmit. Ha mind ez nem hozna enyhülést, nyugodtan keressen fel pszichológust, általában a feltárás és átbeszélés máris enyhülést hoz néhány alkalom után. Sok sikert kívánva, Balázs Nelli