A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Korábban írtam már egy kérdést a családdal kapcsolatban, ezzel kapcsolatban megfogalmazódott bennem pár kérdés. Nagyon magányos vagyok a családomban, és nagyon elkeseredtem, már öngyilkossági kísérletem is volt.. És úgy érzem, sosem lehetek boldog úgy, hogy nincs jó kapcsolatom a családból szinte senkivel, nem szeret senki. Szeretetéhes vagyok és én nem tudok így élni, nem tudok beletörődni abba, hogy olyan, mintha nem lenne családom. Én már sok mindent bevetettem, hogy javítsak a kapcsolataimon, de nem sikerült, inkább rosszabb lett, mint jobb. A szüleim "bolondoknak" tartják a pszichológusokat és ha el is mennének, csak kényszerből, úgy viszont nincs értelme terápiának, az eredményes terápiához kell az, hogy belássák ,hogy itt valami nem stimmel és akarniuk kell változtatni... Anyám pl megvan győződve arról ,hogy mindenki hibás csak ő nem. De én szeretném, ha változna a helyzet, mert én nem bírom már! Mit csináljak? Kérem segítsen valaki!!!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Meg tudom erősíteni, hogy mennyire jó az, hogy aktívan foglalkozik állapotával, hogy változást szeretne. Az aktív szenvedésnyomás és erős kitartás biztosan változásokat fog elindítani, azokban az emberekben akiknél ez megjelenik, ebben az esetben Önnél. Ugyanis ahhoz, hogy valaki belásson, változzon fontos, hogy lássa, hogy van valamilyen problémája, hogy ehhez a problémához ő is hozzájárult és csak akkor tud hosszútávon változtatni, ha a gyakorlatban is tesz valamit ez érdekében. Leveléből az tűnik ki, hogy Ön az egyedüli a családban, akinél megjelentek ezek a belátási szintek. Hiába kényszeríti a többieket ugyanerre a belátásra, nekik úgy látszik, hogy egyenlőre erre nincs szükségük,nem motiváltak és még azt is el tudom képzelni, hogy minden problémájukat kifelé vetítik, rárakják másokra, Önre is. Ebben a helyzetben azt az utat látom Ön előtt, hogy megismerje saját magát, dolgozzon az öntiszteletén, elfogadásán, saját céljain és kialakítson egy olyan élet útat, ami csak az Öné, ha azután ebbe valamikor belejönnek újra a szülők, rokonok, akkor már majd tud mit kezdeni hiányosságaikkal, érdektelenségükkel, hárításaikkal, ellenállásaikkal. A cél Önmaga megformálása, kibontakoztatása. Tudom, hogy a szülők jelenléte minden ember életében nagyon fontos és az első számú biztonság, elfogadási terület, viszont ha körbe nézünk, azért azt látjuk, hogy nagyon sok ember képes élni eme támogatottság nélkül, vagy azért mert már nincsenek szülők, vagy nagyon betegek vagy messzi vannak, vagy érdektelenek. Nagyon jó, hogy megosztja fájdalmát és segítséget kér, azt gondolom egy rendszeres támogatás, követés, feltárás lenne most a legnagyobb segítség akár egyéniben, akár csoportban. Minden nap számít, sok bátorságot eme lépéshez. Üdvözlettel Balázs Nelli