A kérdés
Tisztelt Olvasó! Az alábbi problémával fordulnék segítségért: évek óta rajtam van az a gondolat hogy egyedül csak a szüleim, és a családom miatt nem kíséreltem még meg öngyilkosságot, mert tudom mennyi áldozatot hoztak értem, mennyi fáradság, pénz, lemondás volt engem felnevelni. Ez tartja bennem a lelket, hogy egyszerűen TARTOZOM nekik ennyivel, hogy élek, és "boldoggá" teszem őket azzal hogy dolgozom, barátnőm van, és látják hogy igyekszem megállni a helyem az életben. Látszólag mindenem megvan: család, barátnő, saját autó, munkahely, kis megtakarítás, mégis úgy érzem, hogy ettől sokkal többet el kellett volna már érjek.... A kérdésem az, hogy ezek a gondolatok normális, egészséges eredetűek, vagy szakemberhez kellene forduljak élőben is?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves kérdező! Sokkal szerencsésebb lett volna, ha már évekkel korábban teszi fel a kérdését, akkor, amikor először fordult meg a fejében ez a negatív gondolat. Természetesen nem rendjén lévő, és nem is egészséges az, hogy a saját céljai nem adnak ön számára elég életerőt. A rövid leveléből annyi derül ki, hogy csak "látszólag" van meg mindene, de nyilván hiányzik még egy vagy több dolog az életéből, ami a "jól érzem magam a bőrömben" érzését nyújtaná. Halványan céloz rá, hogy többet szeretett volna már elérni az életében. Nosza! Vágjon bele! Fogalmazza meg a céljait, terveit, vágyait, és valósítsa meg őket! Persze tudom, hogy ez nem olyan egyszerű. De kérjen segítséget! Először is minél hamarabb forduljon szakemberhez! Keressen fel pszichiáter szakorvost, és a lakókörnyezetében praktizáló klinikai szakpszichológust. A pszichiátriai, pszichodiagnosztikai vizsgálatokat követően lehetséges, hogy pszichoterápiás támogatásra is szüksége lesz. A leveléből úgy tűnik, hogy a családjára is bátran számíthat, biztosan segítik önt egy tartalmasabb, örömtelibb élet kialakításában. Bízom benne, hogy a problémája minél hamarabb rendeződik! Üdvözlettel: Bagó György Pszichológus, Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus