A kérdés
Legjobb gyerekkori barátnőm és a férjem régen együtt jártak kis ideig. Mi jóval később ismerkedtünk meg, összeházasodtunk. Barátnőmmel (ő egyedülálló) sok közös programom volt, aztán egyszerre férjem is egyre gyakrabban csatlakozott, már hármasban mentünk... Aztán úgy alakult, hogy férjem már egyedül ment barátnőm lakására ezt azt megszerelni... Tudom, hogy most is tetszik neki a barátnőm, ő meg olyan kijelentést tett egyszer, hogy ilyen pasi kéne neki is... Férjem nem szeret sokat beszélni, rám sem figyel sokszor, sőt, leállít, ne beszéljek annyit, nem érdekli (mások szerint csendes vagyok). Tőle meg, aki maga szerint is közlés kényszeres, minden csacskaságot meghallgat. És vannak még dolgok... Visszahúzódtam, menekülnék, úgy érzem összedől a világom, mindkettőjüket elveszítem. Párom tudom, hogy szeret, sokszor érzem ezt, de vannak helyzetek, amikor ebből csepp sem jön át. És akkor, ott, nekem vége a világnak, nem látok túl a pillanaton. Borderline? Vagy jól érzem, és ez a valóság?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Panna! Bár nem fejti ki, mit ért azalatt, hogy ’vége a világnak’, feltételezem, hogy amikor kételkedik párja szeretetében, cserbenhagyva érzi magát; azt éli meg, hogy Ön nem eléggé fontos számára, hogy nem figyel Önre és nem fontos az sem számára, hogy Ön hogyan érzi magát. Ilyenkor elhatalmasodik a szomorúság, a magány és a kétségbeesés érzése és úgy érzi, beleőrül a bizonytalanságba. Ez nagyon fájdalmas érzelmi állapot, ilyenkor a meg nem értett belső gyermek kiállt bennünk segítségért. A gyermeknek egészséges érzelmi fejlődéséhez arra van szüksége, hogy szülei bízzanak benne, szeressék, elfogadják, rá tudjanak hangolódni érzelemvilágára. Ezek hiányában azt éli meg, hogy nem elég fontos sem a jelenléte, sem az érzései. Ekkor megsérül, bezárul. Az elhanyagoltság és megbántottság sebei nem múlnak el nyomtalanul, a gyermek őrzi ezeket lelkében és keresi a megfelelő alkalmat, hogy csalódottságát, magányát, fájdalmát a világba kiáltsa. Felnőtt kapcsolatai során tudat alatt a gyermekkorban átélt és elraktározott mintázatokat ismétli észrevétlenül. Amikor azt tapasztalja, hogy nem kapja meg azt a figyelmet, szeretetet, amelyre vágyik, a benne lakó gyermek fájdalmát éli újra. És mivel mindig az ismerős mintázatot keresi, felnőttként olyan párkapcsolatot választ, ahol nem becsülik eléggé, mert azt gondolja magáról, hogy őt nem lehet szeretni. Így újra átéli gyermekkora fájdalmas veszteségét. De ennek nem kell így lennie. Ha megtanul bízni önmagában, könnyebb lesz megbízni másokban is. Vegye szemügyre értékeit, készítsen egy listát pozitív tulajdonságairól, írja össze mindazt, amiért Ön szerethető. Ezek a személyes erőforrásai, ezekből tud önértékelése táplálkozni. Ehhez a listához bármikor visszatérhet, olvassa újra, egészítse ki. Képzelje el önmagát olyannak, mint amilyennek leírta magát a pozitív tulajdonságai által. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a párkapcsolat és a barátság alapja az őszinteség. Beszélje meg párjával az érzéseit, mondja el, hogy rosszul esik Önnek, hogy nem kap tőle minőségi figyelmet és zavaró látni közeledését a barátnője felé. Nem kell alárendelődnie ebben a házasságban, nem kell elszenvednie az érzelmi megaláztatást. Beszéljen barátnőjének is nyíltan, higgadtan, őszintén érzéseiről. Ha igazi barát, meg fogja érteni és támogatni fogja Önt. Mondja el neki, hogy nem szeretné őt elveszíteni. Ha úgy érzi, nem tudja kezelni a feltörő negatív érzéseit, javasolom, hogy vezessen naplót. Legyen erre a célra egy szép füzete és minden alkalommal, amikor azt érzi, hogy feszíti belülről a fájdalom és szomorúság, írja le a füzetbe érzéseit, gondolatait; meglátja majd, ez megkönnyebbülést hoz. A füzethez akárhányszor visszatérhet. Nagyon kívánom, hogy megtalálja a belső nyugalmát. Üdvözlettel: Mezei Noémi, pár- és családterapeuta
