A kérdés
Szép jónapot kivánok,nagyon rosz a helyes írásom. Szeretném ha tudná segíteni nekem. 18 éves fiú vagyok és van egy osztály társam,aki a legjobb barátom,lassan 3 éve ismerjük egymást de más fél éve vagyunk legjobb barátok. Sajnos vagy épen a sors úgy akarta hogy én bele szeretem a legjobb barátom barátnőjébe,nagyon buta voltam,de nem bírtam elviselni hogy szenved a lány mert már akkor is hazudott a barátom..még neki is..mikor mindent elmondtam a lánynak,nem hitt nekem, nagyon fájt,többször őngyilkos akartam lenni,gyogyszereztem és vagdosom magam, teltek mutak a napok és én csúnyán beszéltem és viselkedtem a barátomal (barátnője másik suliba jár,nem oda ahova mi) el telet kb. 4 hónap és ki békültünk,sajnos pont a nyári szünet előtt békültünk ki,egész nyáron nem jött el velem sehova,állítás szerint azért mert dolgozót,de nyaralt..El kezdődött az iskola,az első 2 hét maga a gyönyör volt...de aztán éreztette velem hogy valami nincs rendben..nem tulajdonítottam nagy jelentő séget neki...multak a hetek,és éreztem hogy utál. Az egyik fiu osztály társamal nagyon jól elvolt,fogdosta a barátomat megállás nélkül ezt nem szeretném részletezni hogy milyet ès hogyan fogdosta..nekem ez nem tetszet..és egy nap be telet a pohár,elkaptam annak a gyereknek a nyakát és a falra kentem,hogy ezt fejeze be.Ne fogdosa a legjobb barátomat..teltek a napok és a legjobb barátom már nem beszélt és nem foglakozon azzal a gyerekek,reggelnte mindig egyűt megyünk a suliba,de az őszi szünet előtt 1 hét el...nem így volt ő inkább fel sétált a Suliba ami kb 1 óra gyalog,míg villamossal 10 perc..került engem,bent a suliba is és mindenhol,nem hiszem hogy azért mert neki estem annak a gyereknek,nagyon rosz volt az a hét és az őszi szünetem is...teltek a napok és véget ért az őszi szünet..nem is kereset..leszart engem..én lassan de biztosan tönkre mentem..suliba kellet menni és megint egyűt mentünk be a suliba...Őszi szünet utáni 2 hét nagyon jó volt..de éreztem hogy utál többször rá kérdeztem hogy miért utál azt mondta hogy ő nem utál engem...Persze csak hazudott..annyira fájt hogy elkezdtem magam vagdosni..nem érdekelte,ugyan egyűt mentünk be a suliba és mentünk haza de semmit nem beszéltünk..Az utóbbi 2 hónapba csak azt éreztem hogy utál..mikuláskor meglepetem őt egy ajándék csomagot..rosszul eset neki hogy tőlem kapott ajándéköt..péntekén..konkrétan haza zavart..én előbb végeztem a suliba mint ő és még akartam várni..azt mondta hogy nem ér rám és ninas ideje hogy velem foglakozon..kértem öt hogy mondja ki hogy utál engem..de csak azt mondja hogy nem utál..már nem bírom..tudja jól a barátom hogy csak ő van nekem nincsen senkim,a testvérem nem foglalkoznak velem pedig mindegyik jóval idősebb érettebb nálam,csak ő volt nekem,azt hittem hogy ő legalább nem szar le de sajnos igen..ma is került engem egész nap és én ezt már nem bírom..nemtudok nélküle meglepi ő az igaz barátom de ha utál és nem törődik velem...nem tudom mit kéne tennem,állítás szerint ő már megbocsátot nekem..Nem hiszem ezt el neki... már nem tudok mit tenni,igazság szerint jobban szeretnék halot lenni mint élni és minden nap érezni hogy utál és ezzel a fájdalommal élni tovább,sokan mondták hogy ne foglakozak vele,de nem tudok nem foglalkozni vele. A barátom 16 éves. Többször mondtam neki hogy csak ő van nekem... nagyon fáj hogy csak hazudik nekem és csak átver és nem mondja meg az igazat Kérem segítsen,nem szeretném hogy fájon. Köszönöm szépen.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Krisztián! Soraiból érződik a ragaszkodás és a fájdalom, amelyet a barátja elvesztése miatt érez.Ezt sajnos egy levéllel nem tudom megszüntetni. Érthető módon fáj Önnek, hogy becsapták. Mások viselkedését sajnos nem áll módunkban megváltoztatni, csak reménykedhetünk benne, hogy barátja átgondolja, amiket tett, és később lehetőségük lesz megbeszélni a problémáikat. Saját magáért azonban tehet. Az már jó, hogy felismeri problémáit és szeretné azokat megoldani, ez az első lépés. Írása azonban olyan kétségbeesést tükröz, amely külső segítséget igényel. Úgy tűnik, hogy az Önben összegyűlt sérelmek és fájdalmak kezelése meghaladja erejét, és ez olyan viselkedéseket eredményez, amelyekkel árt önmagának, ezért mindenképpen érdemes lenne pszichológiai segítséget kérnie, amelyek során feldolgozódhatna, enyhülhetne veszteségélménye, illetve alternatív feszültséglevezetési, stresszkezelési technikákat sajátíthatna el, amelyekkel nem tesz kárt önmagában. A saját magára veszélyes viselkedések és gondolatok miatt fontos lenne a kezelés mielőbbi elkezdése! Addig is igyekezzen minél kevesebbet egyedül lenni, keresse más fiatalok és családja társaságát, támogatását. Őszintén kívánom, hogy sikerüljön megoldania problémáit, és elérnie azt a nyugodt, kiegyensúlyozott érzelmi állapotot, amelyre vágyik. Üdvözlettel: Czimmerman Edit, klinikai szakpszichológus