A kérdés
Jónapot! Szeretnék kérni segítséget/javaslatot abban,hogy ez milyen fajta betegség. Az egész onnan kezdődött,hogy régen családi bántalmazásban volt részem. Régen nagyon agresszív gyerek voltam,és folytonosan változott a hangulatom. Majd bekerültem a pszichiátriára agresszív viselkedés miatt. Majd a diagnózisom: Serdülőkori magatartászavar lett. Később romlott az állapotom. Jelenleg 16 éves vagyok. Általánosban kiközösítettek,folyamatosan bántalmaztak az osztálytársaim. Középiskolában szintén kötöszködnek velem,most jelenleg magántanuló vagyok. Megint agresszív voltam,mert rendszeresen verekedtem 9.osztályban. Most ott tartok,hogy elkezdtem hangokat hallani,és kiesnek nekem idők,meg olyan érzés kap el mintha nem lenne lelkem. Hogyan tudnék magamon segíteni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom, ami Önnel történt, és mindenek előtt szeretném együttérzésemet kifejezni. A gyermekek bántalmazása olyan bűncselekmény, aminek soha nem szabadna előfordulnia. Ennek ellenére tudom, hogy sok családban megtörténik. Általában a gyermeket bélyegzik ilyenkor "problémásnak", pedig viselkedése a családi működésmódra adott logikus reakció. Ön most nagyon jól érzi, hogy jelenlegi lelkiállapotának és problémáinak a gyermekkorában elszenvedett bánásmódhoz lehet köze. A gyermekek egészséges lelki fejlődésének alapfeltétele az elfogadó, szeretetteljes, odaforduló szülői viszonyulás. Ha ezt egy gyermek nem kapja meg, mert a szülei elutasítóak, kiszámíthatatlanok, agresszívak vagy elhanyagolóak, abban az esetben alapvető biztonságérzete, bizalomra való képessége és legfontosabb pszichés működésmódjai, alapkészségei is súlyosan sérülhetnek. Bántalmazott gyermekekre sokszor jellemző a fokozott agresszivitás és változékony hangulat. Állandó nyugtalanságban, feszültségben élnek. Alacsony a feszültségtűrő képességük, mert mindig olyan állapotban vannak, hogy csak egy csepp kell, és betelik a pohár. Mások néha nem értik, miért robban látszólagos apróságok miatt a gyermek. Általában azért, mert már tűrőképessége határán van amiatt, amit nap mint nap elszenved. Aki sohasem érzi magát biztonságban, attól nem lehet elvárni, hogy kiegyensúlyozott legyen. Hogyan is tanulhatnák meg ezek a gyermekek érzelmeiket, indulataikat szabályozni, hiszen nincs élményük arról, hogy belső feszültség, frusztráció, düh, szomorúság esetén valaki együttérzően megnyugtatja őket, segít megérteni önmagukat, megoldásokat mutat, empátiával veszi őket körül, jelen van, támogat. A serdülőkori magatartászavar tulajdonképpen egy jelenségszintű leíró diagnózis, ami a tüneti képről szól, és nem arról, hogyan is érzi magát valójában a serdülő. Súlyos szenvedéssel és visszatérő alkalmazkodási zavarokkal jár a mindennapokban, ha nem alakult ki stabil önértékelés, társas készségek, én-identitás, és ez traumatikus élettörténettel a háta mögött valószínű lehet. Az időkiesés, irrealitás érzése lehet disszociatív tünet, amit körülbelül úgy tudnék elmagyarázni, hogy a gondolatok, érzések, élmények, cselekvések nem állnak össze egységes egésszé. Traumatikus gyermekkor után sokszor tapasztalható, hogy valaki nem érzi magáénak a saját érzéseit, sokszor saját magát is irreálisnak, üresnek érzi, élményvilága széttöredezett. Ez egy gyermekkori lelki védekező módszer maradványa, beépülése a személyiségbe. Nagyon jó, hogy Ön sokat gondolkozik önmagán, ez mindenképpen hasznos lépés a gyógyulás felé. Pszichoterápiával a személyiségfejlődés elakadásai és a szenvedéssel járó érzések, hangulatok jól kezelhetőek, ám ez egy hosszabb folyamat. Javaslom, hogy mindenképpen keressen pszichoterápiás lehetőséget. Érdemes lenne a lakóhelye szerint illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot felkeresnie. Az intézmény neve félreértésre adhat okot: itt nem pedagógusok, hanem pszichológusok állnak rendelkezésére, akiknek a munkája a lelki zavarokkal küzdő gyermekek és serdülők segítése, pszichoterápiás támogatása, államilag finanszírozott keretek között. Több helyen a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatban is dolgozik pszichológus. Több gyermekkórháznak is van pszichoterápiás szakambulanciája, ahol szintén 18 év alatti kliensek pszichoterápiás ellátása történik. Az az út is elképzelhető, hogy felkeresi a házi gyermekorvosát, és azt mondja neki, hogy pszichoterápiára van szüksége. Ő is továbbirányíthatja Önt megfelelő ellátóhelyre. Remélem, sikerül minél hamarabb megtalálnia a megfelelő szakembert, akivel hosszú távon együtt tudnak dolgozni. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra
