A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! 26 éves nő vagyok, alkoholista. Szüleimmel élek, már ha ez élet. Több "elvonón" jártam, jelenleg 2 hónapja vagyok absztinens. A szüleim nem engednek sehová itthonról, szerintük csak itthon vagyok biztonságban, ha a család "vigyáz rám", hogy ne ihassak. Nem engednek dolgozni, tanulni stb. Be vagyok egyszerűen zárva! Nyilván voltak extrém ivások, amik megrémisztették őket, de láthatják, hogy tudok NEM INNI. Hiába bizonyítok.... egy ftot sem bíznak rám, ki sem engednek a házból. Nagyon nehezen viselem már ezt a helyzetet, évek óta tart. Egy kórházi "kiruccanásom"(csak ilyen esetekben vagyok önálló) alkalmával ismertem meg egy srácot, akivelük hamar egymásba habarodtunk, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ő 120 km-re él, szeretné és én is ha oda költöznék. Elég jól megismertük egymást, tehát ettől nem félek. Viszont attól igen, hogy hogyan tudnék elmenni itthonról? Nem fogják megengedni, hogy csak úgy elsétáljak vele. Itthon nem bírom, mindig csesztetnek. Mit tehetek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! 26 éves felnőtt nőként nem is értem, hogy tarthatják bezárva, van kulcsa a házhoz? Ha nincs gondnokság alatt akkor nem zárhatják be, ha fizikailag egészséges bármikor el tud menni. Ezzel a viselkedéssel csak az ivásba taszítják vissza. Tanult , dolgozott valaha? Igenis joga van elhagyni a házat, ha más lehetőség nincs, akkor a szökés , amikor éppen senki sincs otthon. Akár a kórházi kiruccanás is használható arra, hogy máshova menjen. Amennyiben egyik helyzet se megvalósítható, erősen hangzik, de följelentessél élhet, ugyanis ez bűncselekmény, amikor valakit korlátozok a saját mozgásában , kivéve ha gondnokság alatt van. Üdvözlettel: Boros Dóra